Olyan izgatott lettem, amikor
megtudtam, hogy hozzád visszatérek.
Homokórában az apró szemcsék
mintha gyorsan, pikk-pakk, peregnének!
Ahogy álltam ott a föveny lepte
parton, a néma csoda átölelt.
Békés volt, nyugodt és oly idilli,
karjával hívott magához, közel.
Kristály vízű tenger elcsábítasz?
Ó, üde zöld lankák, csipkés hegyek!
Megcirógatsz gyengéd, szelíd szellő?
Állj, várjatok meg! - boldogan megyek!