Valamit titkolt a feje,
és szinte sírt a heg helye,
kis csoda volt, boldog teher,
s víz csobogva hitte el,
hogy egybenőtt a szó, a fáj,
egy másik szóval, hogy – muszáj,
de látszott, hogy a forrt ideg,
az ősi fénnyel tölti meg,
s míg apja karján libegett
az engedékeny férfitest,
odatapasztotta az ég
az anya óvkodó szemét,
s a nagy medence összegyűrt
kis gyógyító káddá szűkült,
és hallatszott, hogy odafönt,
hosszan imádkozik a csönd.