Kötelék I-II-III-IV.
Írta: reitinger jolan Dátum: április 02 2008 19:05:23

---

MÁR EGY HETE CSAK A MAMÁRA
intõ szavára, mozdulatára,keble melegére,

C

---

Teljes hír

---

Örökségem, Anyámtól

Ne légy hasonló a tengerszemhez,
Mely minden csillagnak kitárja keblét,
Hasonlíts inkább a nemes kagylóhoz,
Mely csak egy porszemet fogad magába,
De azt drágagyönggyé alakítja át.


I.
MÁR EGY HETE CSAK A MAMÁRA
intõ szavára, mozdulatára,keble melegére,
évek óta minden szombat délelõttjén emlékezem,
szomorkodom, hisz feldolgozhatatlan e távozás.
A semmibe foszlott alakja téblából körülöttem,
szerényen, tévedhetetlen árnya röppen.
Kérném magam, -hagyd menni -, e változásra

GONDOLOK MINDIG, MEG-MEGÁLLVA.
Megtorpanok kilenc óra huszonöt perckor,
akárhol vagyok, a mosogatott tányér kezemben,
vagy a krumpli pucolás sem zavarja emlékezésem.
Intõ szavára nem rég találtam rá, sárgult emlékkönyv lapjain,
szálkás kézírása az igazgyöngy meséjét mondta el.
Hogy mivé lettem, az nem érdekes. Ez már én vagyok ki

NYIKORGÓ KOSÁRRAL ÖLÉBEN,
gyermekkorom emlékére emlékezem. A konyhánkban kihúzott spárga,
rajta száradó ágynemû. Csak egy garnitúra volt.
Gyermeki öröm, hogy aznap huzat nélküli ágyban alhatok.
És a bújócska a lógó friss lepedõk között,alatt.
S a lavór helyetti mosdás, mi oly macerás volt, aznap teknõvé változott.
Lépcsõ alattam, elõttem, s lábam vitt,

MENT A PADLÁSRA, MENT SERÉNYEN.
Az Õ padlása oly magas, mit égi lajtorja ér csak el.
Májfoltos keze érintése itt lapul bõröm repedésein.
S ahogy Ági hátát mosom, érzem, hogy Õ jött közénk újra,
hisz a hasonlóság elvitathatatlan. Visszatér az érzés, a lubickolás a mosóvízben.
Az ecetes vizes öblítéses hajmosás, s a zsebkendõ, mit a szemem elé tartok,
hogy ne menjen a maró lé a szemembe.
(folyt.)