Oly álmosan kél fel a hajnal
és narancssárgában ébred.
Cirógató, szelíd sugarát
igen kellemesnek érzed.
Új reménnyel kél fel a hajnal
még zsengén ragyog az égbolt.
Fényárral lobban a kikelet
ám mögötted még árnyékolt.
Madárfütty szól, berket ébreszti
tél- orcádra mosolyt fakaszt.
Méz- ízű virág is ocsúdik,
rá pillangó csókot ragaszt.
Szól a szimfónia, varázsos,
zsarát egyre jobban izzik.
Csermely csobban, benne kis halak
egymást olykor csöndre intik.
Rózsás ajkad áthatón sóhajt
túlcsordul bársonyos szíved.
Kábán nézed a fakadó földet,
s szívedben a jövőt építed.