Ahogy kélt a reggel, ébredt a nap,
kikandikált az első napsugár.
Rigó zengte be apró kertemet,
fehérbe öltözött az a sudár,
kedves, cseresznyefám. Méhek zúgtak,
mulatoztak a sziromlevelek,
hangoltak madarak, - esküvő van, -
lent csókot csentek a szerelmesek.
Szellő susog lenyűgöző hárfán,
türkiz színű felleggel karöltve.
Aztán jő a szél arany esőt hoz,
örvendezve a májust köszöntve.
Fám finom húsa ropog a számban,
míg táncra perdül bokor és a fa.
Felkéri a lepkét, s a hétpettyest,
mámorítót dalol a nótafa.
Bennem is kivirult a kikelet,
lelkem telve van vággyal, erővel,
ahogy a tavasz is parolázik
a zsenge, zsibongó zöld mezővel.