Rózsás trónján ül a tavasz,
te is látod azt a ravaszt?
Opera zeng, kórus kántál,
víg karmester büszkén diktál.
Szarka cserreg, csattog dala,
felleg könnye hull, szól szava.
Remény hangján szól a napfény:
ha csak egyet kívánhatnék!
Barka bimbót bont, hal a tél,
behunyt szemmel csókol a szél.
Aromákban fürdik a táj,
vígan trillázik egy madár.
Dél van, napsugár cirógat,
ébresztgeti a bimbókat.
Kopott csónak áll a vízen,
kedvesem vár, nékem ízen.
Ó, de szép! - rikkant az égbolt,
virágeső igen rég volt!
Messze szállnak a halk imák,
remény kél, révül a világ.
/ Délidőben című festmény/