Kristálymetszésű levegő
felhők résén áttörő fények
rigó
csengetve el és visszaszáll
majd
odaát
csillanó
kavargó
áramló
Duna felett
sirályok selymes szárnya
széllel dacol
ahogyan sejtjeidben
a
vágy
nem adja meg magát
s
naponta
meglakol
smaragd a domb
lándzsás liliom döf sárgás fényjelet
zöldek között
margaréták szirma
szemérmes fehéren villan
minden
elillan
készítsd
szívfotóid garmadáját
véss elmédbe mélyen perceket
kezed remeg
engedd el türelmesen azt a hullni készülő cseppet
míg bőrödön pereg
tűhegyesen bök beléd a lét
érzed átható illatát
erejét
emlékezz
rá
ajándék májusod elfut hamar
karcsú
törékeny
opálkelyhéből
elpárolog
az
élet
még
szeretnélek
még
tartanálak
letépném
bimbódzó perceit
ébredésünk rejtett csodájának...
/2016. május 3./