Az alkotás csodájára
Írta: SzMartin Dátum: Június 19 2019 08:43:26
V
Mint az ki magát az istent kereste,
Úgy fordulok én is hozzátok nevetve,
Mert mikor engem elhagyott a lélek,
Akkor jelent meg, úgy félek.
Teljes hír
Mint az ki magát az istent kereste,
Úgy fordulok én is hozzátok nevetve,
Mert mikor engem elhagyott a lélek,
Akkor jelent meg, úgy félek.
De ne csüggedjen dolgos kezünk soha,
Fogja be száját a csahos ostoba,
Mert most beszéljenek csak azok,
Kik lélekben a gazdagok.
Szóljon Petőfi, szóljon Arany!
Vedd elő a köteted ha van!
És szavald velünk, mit a század énekel,
Nem bírnak már a nagy végzettel.
De ott van még Léda és Júlia,
Kikért a szerelmes szívbe kell forrnia,
Annak, ki a világot viszi vállán,
S nem néz mégse oly gyáván.
Fogd meg a köteted és őrizd a szemed,
Őrizd az enyém is és én úgy veled,
S mint a sárga füvek a homokon,
Úgy nyugszik majd könnyünk a csodás szavakon.