Valami nincsen rendben,
Nem érzem a hideget testemen,
Hallom ahogy valami elment,
És nekem a szemem se rebbent.
Hol vagyunk? Emberként?
Mond el mit akarunk gyermekként!
Mert elfelejtettük a céljainkat,
És az élet lehet még ma itthagy.
Megvakított bennünk a világ,
Nem is szólnak értünk imák,
Milyen fájdalmas sorsa ez egy fajnak,
Mint a minden napos füst a méh rajnak.
Megromlott a szívünk, már csak loccsan,
Érte kapott gyertyám csak el ne oltsam,
Mi itt maradt, a szívtelen gyermekeknek,
De egy fényt jelent tudó embereknek.