Ha azt hiszed, hogy boldog vagyok,
Megyek épp a végbe,
S egy levelet talán itt hagyok,
Itt a szenvedésbe.
Mosoly mögött ezer egy utálat,
De mégis miért kell,
Hisz engem föld és ég utálhat,
S szeret, bár nem bírok az élettel.
Úgy érzem sírni lenne kedvem,
Mert fáj belül a szívem,
S ha él is vígan testem,
Úgy érzem boldogtalan lelkem.
S végül, egy könny csordul arcomon,
Hidd hogy végül újra jó lesz,
Ha háborút is nyertél a harcomon,
Tudd, a győztes az élet lesz.
Mosolyogj te, ha bennem az ember is halott,
Mert az én mosolyom hazudhat,
S ha ebben a világban bárki is hallott,
De az élet nélküle messze futhat.