Mi gondja a kannibál létnek,
Hisz magam is akár falhatom,
S nem kell kárt tegyek testvérnek,
Ágyam nyugodtan alhatom.
Sértetlen mezők zugában,
Mit kezeim sose ártottak,
Gondolkodva a világban,
Mit szavak vádolnak.
De bűnösnek érzem magamat,
S mint ahogy a falatokkal telve,
A tükör fele nyújtom karomat,
Úgy kezdek én is hajnalba a versbe.