Lombhullás
Rozsda vörös avarpaplan alatt,
az alvó élet várja a tavaszt.
Köd szitál, károgó varjak szállnak,
patakcsobogás mesél a fáknak.
Lombkoronákra függönyt sző az ősz,
levélfüzér aranyló köntöst ölt.
Tüllfátyolként, fát öleli körbe,
könnyű takaróként színesre szőve.
Őszi szerelem a lombhullásban,
csillogó harmatkönny hervadásban.
Az idő csendé válik, búcsút int,
a levélpillákra jeges dért hint.
2019. szeptember20.
Horváth M. Zsuzsanna