Maradt egy kérdésem,
Mielőtt elmegyek,
Mindenkinek egy kis darab lelkem,
Minden embernek.
Állatnak, érző s holt lénynek,
Hogy nyugodtan leljem az álmom,
Csukjam szemem a ténynek,
Hogy már nem várom.
Nem várok már semmit,
Csak csendet és rendet,
S nem akarok semmit,
Mi nyújt majd terhet.
Vagy lehet épp a nyomás kell,
Hogy igáslóként húzzam magam,
S nevessek sok testvéremmel,
Hogy ilyen ember a földön is van.
Elmondanék mindent a világnak,
Bár úgy hiszem sose érdekelte,
Vagy az apró kis virágnak,
Minek szárad már a levele.
De ha választ akarsz adni,
Súgd a fülembe,
S csendet hallani.
VÉGRE A FEJEMBE!