Szeretni kéne,
Végre szívvel,
Nem félve,
Minden rímmel.
Szeretni és szeretve lenni,
Hogy nyugodjon a lélek,
Karok közt elveszni,
Semmi mást nem kérek.
S ha hallod, olvasod,
Ezeket a sorokat,
Elmondhatod,
Gondokat, bajokat.
Nem áldattam szeretetre,
Csak hogy segítsek,
Emberek között elveszve,
Keresek, de nem kellek senkinek.
Néz hát le rám,
Olvass egy verset,
Itt van nekem a hiány,
Mi tisztítja a lelket.
Álképet alkot,
Szívembe markol,
Hisz érzem a karod,
Hogy itt vagy, csak még alszol.