Halotti beszéd
Írta: reitinger jolan Dátum: április 09 2008 11:42:26

---

S hazát hol lelsz, hisz otthonod mi nincs,
Földed, házad eladva, semmi, semmi kincs

C

---

Teljes hír

---

Látjátok feleim, mik vagyunk,
Por és hamu vagyunk.
.....................................................................
Hisz évszázadok óta csak megalkuszunk,
Világban szétszórt magyarok vagyunk.
S hazát hol lelsz, hisz otthonod mi nincs,
Földed, házad eladva, semmi, semmi kincs.
Csak szavad száll, hasít a háborgó vizen,
Mint orrvitorla a dagályló tengeren.
Egyesült, szégyenült, alázott az ország,
Mint megannyi karámba gyûjtött jószág
Öldökli egymást pénzhegyen taposva,
Örlõmalomban, friss búzaként garatba
Öntve, zúzott nemzedék. S e forgókerék
Mi porszemmé darál, elrepít szerte-szét.
S a Mû mi egykoron elkészülve állt,
Dicsõitette az alkotót, a Királyt.
Mûvé lett, hisz minden mûanyag,
Mû a szíved és mû lett az agyad.
Mû a virágod, a fû, nem gondozod,
Mû a víz is, habzó, hogy locsolod.
Mûanyag a tálcád mire étkedet teszed,
Mû az ételed, s mindazt megeszed.
Mû isteneket szülsz, mû totemeket,
Hiszed, hogy alkotsz, magad után hagysz szépeket.
De lám tetszhalottként üzemel e kor,
Mocsok zúdúl rád, s a pénz tarol.
Mit mennyiért, hol olcsóbb a szenny,
Rohansz, hogy minél elõbb pokolra menj.
S megéri mindez, élet-e így mondd?
Dögrovás, halmazként gondon a gond.
Szemedbe homokot fúj e rothadó világ,
S felfal a csíkos hiéna, s az ordas sakál.
Vicsorít, várja fordulj föl mielõbb,
S rágja szét csontod, mint rothadó dögöt.
S nem lesz majd senki kinek írj, s add köteted,
Hisz fullsz, kigyóként tekeredik rád köteled.
Klónozott emberek, testrészünk, agyunk.
.....................................................................
Látjátok feleim, mik vagyunk,
Por és hamu vagyunk.