Ha egyszer csak eltűnnék,
Vajon keresnétek?
Vagy végül felednék,
Hogy írtam a létnek.
S nem csak írtam,
Itt voltam egy életet,
Ordítottam, bíztam,
De meglelem a végzetet.
Engem egy gondolat esz,
Megfontolva minden tettem,
Hogy ez jobbá tesz?
Ha eladom szívem lelkem.
De a rab madár nem csak tolla vesztett,
És én most bezárva érzem magam,
S várom azt az egyetlen tettet,
Miben lelkem is ott hagytam.
De elfelednek, itt is, ott is,
Az újak, s a régiek,
Van mi lesz is s volt is,
De jobban tudják ezt az égiek.