Ma ragyogó arccal kéltem,
láttam ahogy tükörbe néztem.
Mosolyogtam reggel, délben,
sőt este mikor hálni tértem.
Sugárzott a szemem terád,
azt vajon észrevetted netán?
Lám te is már nyár derekán,
derűsen néztél szép kisleány.
Ma ragyogó arccal kéltem:
a világ megváltozott- kérem!
Ahogy tőlem te is - vélted,
nem a világ, szívünk lett éden.