(Nincs nekem, ezt sejtheted,
de felszállni csak jó volna!...)
- Bejárnám a kék eget,
megvárnám, míg eljön az est,
s látszanak a csillagok.
Az egyiken van egy kereszt.
Na, ott fekszik, ki elhagyott.
Szétszórt napsugárkalászból
fonnék aranykoszorút.
Ha felnéznél, látnád, mától
masnivá hajlik a Tejút!
Könnyeim vetném a Napra,
és lejönnék a Földre.
De a szívem ott maradna.
A csillagon. Örökre.