Éjszakai gázolás
Írta: Wino Dátum: április 26 2026 11:27:39
Lépek előre kettőt, a fejem nem forgatom,
így a szédülést és a világot is kint hagyom.
Az út két oldalán térdig ér a gyom, s vad fű,
nem vágta le senki, a csend is oly szirup-keserű.
Hallom a lélegzetem, s a holdsugárban ott fent,
egy madár sípolása töri meg fejemben a csendet.
Hallom, de nem látom, hiába kutat a szemem,
a sötét ma ördög asztala, s összezár felettem.
Reccsen egy száraz ág, nem bírta a testem súlyát,
egy ismerős sikoly veri fel az éjszaka méla búját.
Mégis olyan, mint a zene: dallama mélyen érint,
ahogy a holdat öleli a sötét, mi ránk tekint.
Nyugalom árad el minden nehéz lépésnél,
bár vak vagyok az úton, s nem látok a fényénél.
Szívemben a lüktetés, mint erdőben a kósza láng,
aztán hirtelen átgázolok mindenen, mi az utamba állt.
Töröm az utam előre, nem, nem nézek én hátra,
pusztulást hagyok magam után ebben a sötét éjszakába.
Teljes hír