Fényben indultál
Írta: GreVita Dátum: Június 16 2026 17:22:59
Háromkor indultál hazafelé,
Csak néztem az ablakon kifelé.
Eközben fényben ragyogott minden,
A szívem megszakadt, szépen, csendben.
Pompázott, ragyogott a délután,
Csillámló aranyfény lombok árnyán,
Szívemen nagy hiány ült... kedvesem,
Mert nem maradhattál itt énvelem.
Olyan hirtelen indultál útnak,
Mint felhők, melyek az égen futnak.
Még itt maradt nálam a mosolyod,
De nem volt a vállamon a karod.
Annyira vártalak, nem pihentem,
Minden áldott percben lépted lestem.
És mire felfogtam itt vagy, végre,
Már távol voltál tőlem, messzire.
Mondd, meddig tudja kibírni a szív,
Hogy szétthasad, amikor téged hív?
Mondd, hogyan lehet így fényben élni,
Nélküled napra napot cserélni?
Nem tudom sajnos a választ - érzem,
A napsütés téged idéz bennem.
És bármilyen szép is kint a világ,
A fényben nélküled minden... árvaság.
Siófok, 2025. augusztus 25. - Gránicz Éva -
Teljes hír