Csak sétálok az utcán 2...
Írta: gubacsi Dátum: Július 01 2026 11:58:11
Csak sétálok az utcán 2...
Csak sétálok az utcán, és senki sem követ,
az árnyékom is elhagy, olyan lassan megyek.
Kirakatok tükrén átszivárog a csend,
félig múlt, félig jövő, ami bennem megpihent.
Csak sétálok az utcán és visszahull a por,
minden lépésem kérdés, hova visz és ki szól?
Ha megállnék egy percre, szétesne a zaj,
vajon marad-e utánam bármi majd?
Csak sétálok az utcán és azon elmélkedek,
mi lesz veled, ha én már nem leszek?
Ha csak fentről tudok majd vigyázni rád,
vajon eléri-e szívedet az én néma imám?
Csak sétálok az utcán a város fölém hajol,
és minden lámpafény egy el nem mondott szóból.
Mi lesz kettőnkkel, ha szétszakad az ég?
megtalálsz-e még akkor is, ha nem leszek már rég?
Csak sétálok az utcán és futnak régi árnyak,
mintha még egyszer eljátszanák a napunkat.
Ahol nevettél, ott most a szél nevét csak veled,
de a torkodban akadnak el a szép szavak neked.
Csak sétálok az utcán, mert gyülnek a csodák,
szétgurult remények, mint tetőn a mohák.
Ha elfogy minden kérdés, marad-e felelet?
vagy csak a csönd feleli helyettem elengedtelek.
Csak sétálok az utcán, az idő mögém lopózik,
és minden perc belém egy új barázdával adózik.
Mi lesz kettőnkkel, ha elszakadnak a percek?
megőrzöl e úgy is, mint egy régi emléket.
Ha majd egyszer nem lépek többé melletted,
megtalálod-e magadban az összes közös csendet?
Ha a hangom csak emlék, halk, fakó vonás,
lesz e benned mégis egy örök folytatás?
Csak sétálok az utcán és rám ismersz a fényben,
tudd, hogy nem mentem el, csak máshol élek, itt fenn.
És ha néha megállsz egy idegen utca falánál,
érezd, hogy melletted járok láthatatlanul már.
Csak sétálok az utcán, és senki sem követ,
az árnyékom is elhagy, olyan lassan megyek.
De csak elmélkedek és míndíg fogom a kezed,
és addig vagyok itt, amíg őrzöd a lelkemet.
Gubacsi Sándor
Teljes hír