Csak ülök a tető szélén...
Írta: gubacsi Dátum: Július 07 2026 08:46:24
Csak ülök a tető szélén...
Csak ülök a tető szélén, alattam alszik a város,
a fények néma csillagok, bennem csak hideg káosz.
Nem hív senki, nem keres, néma minden üzenet,
a csendben azt kérdezem, van-e még, ki hazavár engemet?
Kérdőjel lett már a nevem, eltűntem, észrevétlen vagyok,
de egy arc bennem még ragyog, miattad még itt maradok.
Ugorjak vagy maradjak, mondd, mit üzen az éj nekem?
Ha nem kellek a világnak, miért dobbanjon még a szívem?
Nem hiányzom senkinek, üres a körülöttem lévő tér,
De van még egy ok, amiért élek, valakiért, aki bennem még remél.
Túl sok szó maradt kimondatlan, torkomban rozsdás zár,
minden mosoly mögött árnyék, ami belül szétmar.
Rezzen a telefon fényben, talán te írsz vissza éppen,
még ha csak álom is nekem, ez az álom tart ébren.
Nincs már életem, csak egy valaki éltet,
hogy van még ezen a világon akiért éljek.
Egy név, egy arc, egy régi nevetés, átkiált a sötéten,
ha én most itt lelépek, az ő világán lesz a sebhelyem?
Lehet, hogy én nem kellek, de neki még kellek, érzed?
ha nem látod bennem a fényt, már ne is kérjed.
Ugorjak vagy maradjak, most már értem, mit beszél az éj,
nem hiányzom senkinek, de neked még fájna, ha nem lennék.
És ez az egy ok, amiért még mindig élek,
hogy érted végigjárjam még az út végét veled.
Csak ülök a tető szélén és ahogy a hajnal rám talál,
nem lett könnyebb semmi sem, de már tudom, van, aki vár.
Nem kellek ennek a világnak, de neked kell, hogy itt legyek,
és amíg lélegzel valahol, én mindíg élni fogok neked!
Csak ülök a tető szélén....
Gubacsi Sándor
Teljes hír