Sötét a szívem...
Írta: gubacsi Dátum: Július 10 2026 15:05:37
Sötét a szívem...
Sötét a szívem, háború dúl a lelkembe,
szavakból állnak a szívednek a fegyvere.
Csendben vonulnak a tegnapi seregek,
minden emlékkel, a te lövészárkod lehetek.
Nagy vihar van készülőben odakint,
a gondolatok kavarognak, mint a szélben kint.
Az ablakon túl még nyár van, de idebent még tél,
és a remény is csak halványuló őszi szél.
Valahol messze még süt a nap, nálam meg lassan kihunynak a lángok.
Ha el is rejteném az arcodat, a csontjaim közé égett már a lángod.
A vitorlákat is már rég behúzták, ilyen nagy vihar nem volt már rég.
Ha nem szeretsz többé, ha elengedsz végleg,
rám szakad az ég.
Vakon hajózom kint a sodró sötétben, nincs iránytűm, se part, ami védene engem.
Ha nem szeretsz többé, ha elfordulsz tőlem,
csak a szeretet marad, kérlek ne öld ki belőlem.
Úgy szeretsz e még, ahogy egyszer mondtad,
vagy elnémult benned vajon minden mondat.
Mondd, van-e még benned egy utolsó nyár,
egy utolsó fény, ami csak engem vár?
Vagy mindent elnyel a csend, és én leszek a part, amit végleg elhagy a tenger, mi mindent felkavar.
Ha csak egyszer még kimondanád, hogy szeretsz,
hogy maradnál, hogy akarsz és nem eresztesz.
Talán elcsitulna bennem a táj, valahol a mélyben,
és visszatalálnék, ahova tartozom, a sötét éjben. És ha egyszer majd elcsendesül minden, és kifárad az ég,
talán rájövök, hogy a romokon innen én magam vagyok a hajó, és te voltál a vég.
Gubacsi Sándor
Teljes hír