Újra és újra felállok...
Írta: gubacsi Dátum: Július 11 2026 07:50:29
Újra és újra felállok...
Azt mondták mindíg, hogy bírni kell,
nem szoktam sírni, csak belül égtem el.
Nem kérdeztem soha, hogy miért pont én vagyok,
más játszik nappal, én meg árnyékban egy halott.
Ott a hős is megfog halni, majd talán egyszer,
ha túl sok súlyt cipel a szívre és többé már nem ver.
Nem tudom, mi tart engem még mindig egyben,
csak lépek hangtalan tovább a nyári csendben.
Nem hajlok meg, csak bennem törik szét,
a szavak, amiket soha nem mondtam ki még.
Csak csendben figyelem, amint szétfeszít,
és azt hazudom magamnak, hogy nem számít.
Nem kértem semmit, de soha nem is kaptam,
és mégis erőssé lettem, igaz, hogy csak halkan.
Ha el is veszik egyszer minden, ami fontos volt,
mégis ott állok majd előtted, míg a zaj egyszer elolt.
Rám mondták mindíg, hogy olyan erős vagyok,
de nem látták, hogy belül hány darabban vagyok.
Minden nap talán, egy újabb törmelék lehet,
és én mégis építek belőle egy új világot neked.
Nem hajlok meg, csak bennem törik minden szét,
ahány remény volt, mind másik seb lett rég.
Ha egyszer majd leomlik bennem minden dal,
lesz-e kéz, mely utánam nyúl, ha már nem hall.
Ha kimondom végre, hogy fájt, és hogy féltem,
nem leszek kevesebb, csak végre én lehetek egészen.
Lehet, hogy gyenge az, aki már sírni sem mer,
de erő az is, hogy ha soha nem bújsz előle el.
Nem fájt annyira, már többé ki sem mondom,
mert minden sebem lett az én otthonom.
A csend se hazudik már, mert végre látok,
a romjaimból is újra és újra fel fel felállok.
És én újra és újra felállok....
Gubacsi Sándor
Teljes hír