Üres bölcsők csendje
Írta: GreVita Dátum: Július 31 2026 16:31:37
Van, ki nem kért soha anyai sorsot,
S van, ki szívében már nevet hordozott,
Kötött volna sebet, álmot, holnapot,
Idő tőle mindent elvett, nem adott.
Sors nem mér és nem számol érdemekkel,
Nem kérdez, nem felel, csak útján halad.
Nem törődik a hittel és az elvekkel,
Útja hideg, súlya mérhetetlen marad.
Gyermek nem díj, ítélet, felelet...
Nem jel az égre, jóra vagy rosszra,
Csak érkezés, vagy elmaradt válasz,
Nyitott hely idő asztalán sorra.
Az anyaság nem csak test és csoda,
És nem vérrel írt, kötelező út,
Hanem jelenlét ott, ahol soha
Nem ringott bölcső, mégis nőtt a múlt.
És van, ki így ad többet másoknak,
Hogy nem ringatott soha kiságyat,
Mégis megtanulta, mit ér a világnak,
S szeretett ott is, ahol nincsenek szavak.
Ki mondja meg, hogy miért így oszt a sors?
Ki számol könnyel, kimondatlan vággyal?
És talán az ég sem teljesen igazságos,
Tán' nem tud mit kezdeni ennyi imádsággal.
Siófok, 2026. január 22. - Gránicz Éva -
Teljes hír