Kifakult fényképek...
Írta: gubacsi Dátum: Augusztus 04 2026 08:01:22
Kifakult fényképek....
Halvány fény kúszik át a sötét hűvös szobán,
mint utolsó simítás kezedből a hátamon talán.
Kifakult fényképeket egyszer ki fogom dobni,
nem hagyom az álmomból engem kinyomni.
Álmaim közt sétálsz, mint egy halk látomás,
minden szívdobbanás egy kimondatlan vallomás.
Kérdeznélek ezerszer, mondd, hol hibáztam én,
de válasz helyett csak por száll a kép szélén.
Kifakult fényképek néznek rám a falról,
szemükben a tegnap, ami a holnapról.
Mint a mi szerelmünk, mi régen kialudt,
színek helyett csak a hiány maradt múlt.
Kifakult fényképekkel a szobában vagyok,
nélküled nehéz minden lélegzet, mit kapok.
Ha egyszer lehull róluk az utolsó nyomott folt,
talán elhiszem végre, hogy elengedni kár volt.
Nehezen cammognak nélküled a hétköznapok,
órák láncát húzzák a fáradt pillanatok.
Az asztalon bögréd, benne megszáradt idő,
a székeden a kabátod, mint egy néma temető.
Az ablakon túl az ősz aranyba fúl,
de bennem még mindig jégbe ég a múlt.
Minden neszben téged keres a fülem,
és minden árnyékban a mozdulatod figyelem.
Kifakult fényképek néznek rám a falról,
szemükben a tegnap, ami a holnapról.
Mint a mi szerelmünk, mi régen kialudt,
színek helyett csak a hiány maradt múlt.
Kifakult fényképekkel a szobában vagyok,
nélküled nehéz minden lélegzet, mit kapok.
Ha egyszer lehull róluk az utolsó nyomott folt,
talán elhiszem végre, hogy elengedni kár volt.
Kifakult fényképekre egyszer kattan majd a zár,
nem moccan a kilincs, velem marad a magány.
Egy holdas éjszakán, mikor a csönd is fél,
megtanulok búcsúzni, ha a szívem még él.
Mindegyik kép egy kérdés, amit sosem tettünk fel,
mindegyik mosoly ígéret, amit sosem értél el.
Ha elengedem őket, elengedlek végre téged,
hadd legyen a szívemben hely egy újabb, tisztább életnek.
Kifakult fényképek nélkül járom az éjszakát,
holdfény írja fel az égre az új kezdet szavát.
Nem hagyom kifakult fényképed senkire,
a kifakult fényképeket elviszi a szél is messzire.
Kifakult fényképek nélkül marad a csend velem,
de a csendben újraéled majd a saját életem.
És ha egyszer visszanézek, nem fáj már a kép se,
csak egy régi történet leszél, nem sebhely a szívembe.
Gubacsi Sándor
Teljes hír