Csak nekem
Írta: Juhasz Zoltan Dátum: Augusztus 29 2026 09:19:23
Az árnyak már csak térdig érnek,
arcom szétpatakzik, porlad,
s az idő csupán mi medret szab
gondolataimnak.
Töredezett vállamon
Napok koptatta foltos gúnya lóg,
sziklarepedéseimre
sugarak nem valók.
Maradok szürkén,
széthulló szemek,
a homok szilárdsága.
Mit adhatok neked?
Ha álarcod lehull
és ezer ránc útra kel
tévedéseid ára önmagad,
és nap nap után
nem múlhat el,
hogy ne lásd álarc-arcodat,
de...
új smink fest majd arcodra új mosolyt,
álarcod színes új világ,
s ha kőkemény arcvonásod fojt
azt mélyen önmagadba zárd.
Teljes hír