Hazatérés
Írta: Bencs Gizi Dátum: Május 27 2008 05:04:56
T
Egy fárasztó nap után
- ha végre hazatérek -
nincs ki meghallgasson
Teljes hír
Egy fárasztó nap után
- ha végre hazatérek -
nincs ki meghallgasson,
nincs kinek mesélek.
Öröm vagy bánat ért,
nem érdekel senkit.
Apró-cseprõ gondjaimról
nem mondhatok semmit.
Hej, pedig de szeretném
ha rám is figyelnének!
Mikor csordultig töltenek
jó vagy rossz élmények...
Csak a kisasztalom
és a puha ágy ,
két jó barátom,
ki mesémre vágy.
Asztalomon csábít
papír s ceruza.
Csalogat, hogy írjak
mindent le oda.
Ágyikóm suttogja:
"mesélj, mesélj hallgatlak!
Bújj ide hozzám,
álomba ringatlak..."
Gondolataim, szinte
szárnyakon repülnek.
Ujjaim - cinkosként -
írásba lendülnek...
És én csak írok, írok,
fékeveszetten rovom
a hosszú sorokat.
Könnyeim pecsétlik
a papíron kimondott
fájdalmas titkokat...
Már nem is vagyok talán
magamnak az ura! -
úgy magával ragad:
gondolat, papír s ceruza.
Csak szállunk együtt messzire
- magasan és mélyen -
egyszer lent a földalatt,
másszor fenn az égen!
Villámként cikázunk
jelen, múlt s jövõben.
Nincsenek határok
térben és idõben!
Csillagréten száguldunk,
az ég mezején;
a vén hold is ránk mosolyog
egy felhõ tetején...
De jó így!...Jaj de jó!
Együtt semmiként repülni!
A gondokat és minden rosszat
messze elkerülni...
És mire végetér a mesebeli álom,
megnyugodva pihenek
az ásítozó ágyon...
Már nincs mit mondanom,
nem is kell már sírni...
Áldott legyen mindörökké,
Ki megtanított írni!
Bencs Gizi.