A hó-gömb
Írta: Adry Boszy Dátum: Június 04 2008 18:31:11
Csodás kristályvilág, üvegketrecbe zárva,
Nyugodt, békés, csendben alszik mozdulatra várva.
C
Teljes hír
A hó-gömb
Csodás kristályvilág, üvegketrecbe zárva,
Nyugodt, békés, csendben alszik mozdulatra várva.
Mikor nyúl egy kéz, s léte hirtelen megrázkódik,
A kicsiny hópelyhek sokasága mind az egekbe vágyódik.
Belenézek. Fekete gyémánterdõt, üveghegyeket látok,
Fölöttük szaladnak a pelyhekbõl font álom-ábrándok.
Az erdõ mélyén fehér fényû szárnyas unikornis legelészik,
Az üveghegy mélyén vörös sárkány kincsein heverészik.
Mesevilág ez, az emberek nélküli romlatlan, szép táj,
Hol havas szellõk útján ezernyi színes mese jár.
Itt nincs szenvedés, bánat, egyensúlyban van jó és rossz,
Itt csak a hóesés az, ami néha változást hoz.
Én csak bûvkörében ülve egyre a gömböt nézem,
Talán már nem is látom a csodát, talán csak érzem.
Szemem elõtt, mint apró szentjánosbogarak, tûnne fel,
Az erdõ tündérei, kikkel reggelenként a harmat kel.
A hóesés lassan eláll, lecsendesülve a vidéket ellepi,
Lehull a fehér takaró, s az egész világot gyöngéden elfedi.
Megnyugszik minden, az idõ megolvad egy cseppben,
A hó-gömb csak ül, s az új mozdulatot várja csendben