Rufus Diluculo
Írta: Loinaar Dátum: Június 20 2008 05:41:23
T
Átkozott világ hajnalán
csendes, néma perc,
mely átkísér az idõ kapuján
megkínzott lelkeket.
Teljes hír
Rufus Diluculo
Átkozott világ hajnalán
csendes, néma perc,
mely átkísér az idõ kapuján
megkínzott lelkeket.
Bukott világ õre,
törött szárnyú angyal.
Ezrek szenvedtek tõle,
s miatta százak haltak.
Minden holnap
megfakulva, s némán
tegnapba fullad
az idõ kopott asztalán.
Egy szív hasad,
mikor az angyalok sírnak.
Békébõl káosz fakad,
hát ölelkezz démonaiddal.
Bús, kopott csontok közt majd
csak a fáradt harang zúg.
Emlékekkel átszõve, cikázva,
igen, ennyit ért a múlt.
Vörös hajnalra ébredve,
a szikkadt porba hull
minden angyal vért könnyezve,
s a semmivé fakul.
A bûn lánca megfeszül,
a mámorral átitatott elmék
között mind térdre kényszerül,
ki nem ismeri Káin nevét.
Kárhozottak vére az ajkakon,
íze maga a halál.
Téboly pecsétje az agyakon,
néma önfeláldozás.
A hantokon jel,
szótlan, reménytelen arcok,
kiket láncra vertek
a gyászoló évszázadok.
M. Lili Loinaar
2008.01.24