Hamuvá vált évek...
Írta: horika Dátum: Július 31 2008 08:32:46
H
Új élet kezdõdik, ki egyedül, ki mással...
Nincsen értelme már dobni egymást sárral!
Emlékek hamuja bár kukába kerül,
Ami el nem éghet, az megmarad legbelül...
Teljes hír
Régi levelek a fióknak mélyébõl,
Lassan lehullnak a párom kezébõl...
Régmúlt szép szavaink, martalékul válnak
A lobogó lángnak, s izzó parazsának...
Egyenként dobálja a sorokat tûzbe...
Még egyszer olvassa, s könny szökik szemébe.
Néha mosoly villan a sápadt arcára,
Majd újra hamut szór csendes bánatára...
Otthagyom. Tudom, most vágyik a magányra.
Nem tudja, hogy mit tesz, s vívódik magába'.
De érzi, hogy az ösvény melyre mi most léptünk,
Vissza nem nézhetünk... Csak elõre nézünk.
Új élet kezdõdik, ki egyedül, ki mással...
Nincsen értelme már dobni egymást sárral!
Emlékek hamuja bár kukába kerül,
Ami el nem éghet, az megmarad legbelül...
A sok szép közös emlék, melyet elégetett,
A lelkünkben megmarad, de már nem gyújt tüzet.
A régi sérelmeink, mit nem rakott õ tûzre,
Azok beleforrtak szenvedõ szívünkbe...
Az idõ begyógyítja a számtalan sebet,
De majd nem találja a régi emlékeket!
Öreg éveiben, majd ha visszaemlékezik,
Visszasírja õ még a múltunknak képeit.