szívekbõl nyíltam
Írta: mimone Dátum: Augusztus 06 2008 13:02:51
Z
Apám teste azóta nyugodni tért,
anyám óvó szeme végig'kisér.
S ma már tudom,a halál
nem választ el,s nem borul rám,
Teljes hír
Mikor születtem,anyám-apám velem született,
s így éltük együtt az éveket.
Anyámtól szívtam a létem felét,
apámtól loptam lelkem kezdetét.
Édes méz került minden tagomba,
életet leheltek,ketten adva.
Mikor elestem, felsegítettek,
új utakat csak õk kerestek.
A tudás gödreit megtöltötték,
szeretve csiszolták életem kövét,
Nem ismerve sejót,se rosszat,
gázoltak át minden gonoszat.
Csakis azt adhatták nékem,
mibõl a legjobbat reméltem.
S az évek így el-el szálltak,
felnõttünk,lassan a mának.
Apám teste azóta nyugodni tért,
anyám óvó szeme végig'kisér.
S ma már tudom,a halál
nem választ el,s nem borul rám,
ha nincsen apám,s velem anyám.
Gyermekszívem nem lett nagyobb
tavaszi boldogságot ma én adhatok,
Szalmalángot kihalt pusztán gyújthatok,
tõlük érzem erõm,mit soha el nem hagyok.
Valaha megnyílik a föld'alatti világ nekem,
benne tovább élünk,s ez lesz rejtekem.
Örök nyugalom borul a szívünkre,
testbõl-testbe adtunk örökre.