IDENTITÁSZAVAR
Írta: bZsanna Dátum: Augusztus 12 2008 15:51:30
T
A kultúra kapui bezárultak.
Tomboló nyár sara torkomig ér.
Teljes hír
A kultúra kapui bezárultak.
Tomboló nyár sara torkomig ér.
Árnyas park felé szaporáz lábam,
Fájdalmas sírásom számûz oda.
Szomjúság kínoz, s lök ide-oda.
Innék valami friss új italt.
Fák borok hûs lombja felé
rimánkodik koldul a kezem,
de nincs segítség e helyen.
Emlékek íze csurran a számban:
Aranykori hangok, színek, képek,
arcok; az arcod után nyúlok, vagy
arcod aranymáza után? Mindegy!
Nyárban próféta magánya ez,
vagy egy sizofrén asszony álma,
Ki éppen azt hallucinálta, hogy:
szava a nemzetnek zengi az Úrnak
szép igéit, s ott mind leborulnak?
Megalomániás hangja az éjbe'
Zúg az alvó oroszlán fülébe.
Vagy inkább egy festõébe, ki minap
prédikátornak festette át magát?
S azt hihette pár pillanatig,
hogy a Baállal állt ki csatára,
S ma lefeküdt egy fenyõfa alá?
Vagy belefúlt feje egy vászonnyi
napraforgó-tengerbe az este?
Ó, senki, de senki ne keresse!
Mert gonosz idõ ez: nyár õrjöngése
Lélek emberének lefejezése
tart; a tükörbe is ha pillant, csak
szép-szándékú szörny tekint rá vissza
a szürkészöld tátongó tócsából.
Pedig szent hevület vitte a lelkét:
csontjában égett az isteni szó,
de jött a nyár, s kegyetlen napraforgó
sárga szilánkját kezeibe verte.
S õ dermedten így kiáltott:"feszítsd meg!"
S lelke vad látomásba borult.
Bolond próféta kálváriája ez,
kit nyár-diktátor õrületben tart.
Ki az Útban találkozik vele,
félre álljon, s ne higgyen néki senki,
még ha szépen szólna is vele.
bZs.