|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
Mamuszka ihletésére!
1950-et írtunk, nagy ekőkészületek Karácsony előtt, sütés, főzés, készülődés az ünnepre.
Nagyon jónak kellett lenni, mert a Jézuska a rossz gyerekeknek nem hoz semmit!
Nem voltam rossz gyerek, de eleven és azért a drága Szüleim egyik szemének mindig rajtam kellett lenni, nehogy valami rosszat csináljak, vagy belekotnyeleskedjek valamibe.
Óvodás voltam még és nagyon szerettem volna egy nagy babát, mert nekem nem volt, csak egy kis macim, azt is nagyon szerettem, vele aludtam, meg volt egy aranyos nagyfülű kutyusom, de nem sokáig, mert elveszítettem. Pedig Anyukám, előre megmondta, hogy ez lesz vége, de én meg akartam mutatni az ovis pajtásaimnak és elveszett. Bőgtem, kerestük amerre mentem, meg jöttem az oviba, de nem lett meg.
Éva barátnőm, egyke gyerek volt, nagymama és a dédnagymama szemefénye, meg természetesen szüleié, Ő mindent megkapott, volt egy nagy kaucsuk babája, nagy szőke hajjal, lehetett fésülgetni, de soha nem kaptam meg egy kicsit sem, mert azt mondt "Anyu nem engedi!" így nekem maradt a macim, azt öltöztettem.
Karácsonyra nagy babát kértem Jézukától, nem tudtam én még, hogy az sokba kerül és nincs rá pénz.
Szegény drága Anyukám, valahol vett egy babafejet és rózsaszín anyagból megvarrta a testét, csupa csipke ruhát és kikeményített csipke kalapot varrt babára és még bugyuja is csipke volt
/régi függönyből, mint utólag megmondták, mikor nagyobb lettem./ Eljött a Karácsony este, megettük a halászlét, Apu éles késsel felszeletelte a mákoskalácsot, gyors rendrakás, nagy tálban mákos guba is volt mézzel, áthívtuk a Nagypapáékat is, mert jön a Jézuska! elénekeltük a "Menyből az angyalt", / a mai napig ez a szokás nálunk/ csengetés, égnek a gyertyák a karácsonyfán, /én már olyan ideges voltam, hogy majdnem bőgtem,de nem mertem!/ Hát keresse meg az ajándékát! Nővérem egyenesen a könyvhöz ment, mert már kikutatta a szekrényt és tudta, hogy az az Övé, Ő már 9 éves volt. Én meg csak álltam, néztem erre, arra, mindenki mosolygott rajtam, de bizony én nem találtam a fa alatt semmit. Anyu ekkor a
karosszékre mutatott, ahova beleültette a nagy babámat amin annyi éjt, nappallá téve dolgozott,
én meg sikítottam örömömben, hogy " jaj,de szép, jaj,de szép"!
"Ugye ezért érdemes volt jónak lenni," mondta Apám!
Én meg magamhoz öleltem szép rongybabámat, talán ez volt életem legszebb Karácsonya, nagyon boldog voltam, de nálam mégboldogabb az én aranyszívű drága Édesnyám volt! |
|
|
- október 18 2010 16:29:22
Bizony, a legkedvesebb ajándék az, amit igaz szívből adnak.
Ebben az időben így voltunk mi is, Nagymama (KRL) minden karácsonyra írt az unkáinak egy ifjúsági regényt.
Ma is többre tartjuk sokmindennél. |
- október 18 2010 17:08:32
NDI!
Megtiszteltél, hogy elolvatad kis emlékemet.
Drága Anyám kedvenc írónője volt a Nagymamád, Kosáryné Réz Lola
mindig hallottam nevét, mikor Anyukám a barátnőivel kitárgyalták regényeit és cserélgették! Milyen érdekes a sors4
Üdvözöllek ircsi |
- október 18 2010 17:16:21
Megható, csodaszép történet. Van egy nagyon fontos mondanivalója, a kreativitás. A szeretet hozta ki Édesanyádból a tehetséget, hogy meg tudja valósítani az álmod. Megszívlelendő történet. Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a gyönyörűséget.
Szeretettel: Tara. |
- október 18 2010 17:53:06
Nagyon kedvesen, szeretettel írtad le karácsonyi emlékedet. Ilyenek a legszebb ajándékok, nem a sok pénzből, szeretetből készülnek.
szeretettel
mamuszka |
- október 18 2010 18:11:45
Tara Skott!
Drág jó anyám varrónő volt, mindent megvarrt a családnak és a szive aranyból volt! Még az emlékét is szeretem!
Mamuszkám, Neked köszönhetem, hogy eszembe juttattad ezt 60
évvel ezelőtti történetet, közönöm szépen!
Sok pénz akkor? Még kevés sem volt! Puszillak Benneteketircsi |
- október 18 2010 21:38:09
Pircsikém! Csodás történetet írtál! A mi korosztályunknak más karácsonyai voltak,mint a mostani gyerekeknek! Nem volt legó és sok-sok ajándék! Csak egy volt,de az olyan,hogy egy életen át megőriztük az emlékét! A Te ajándékod is ilyen volt! Milyen jó és lelket melengető,könnyeket facsaró emlék!
Szívből gratulálok Neked!
Sok szeretettel:Geot |
- október 19 2010 13:29:09
1950.. hát arra nem emlékszem, de követték egymást akkor komor karácsonyok egyiket a másik után...
Szép volt ez a megemlékezés számomra mert visszajött az akkori angyalhajas,gyertya illatos szent esték hangulata..
Miket nem tudtak az akkori rég eltávozott emberek.. a nagymamák és anyukák... fondanból szaloncukort főzni staniólba-selyem papirba burkolni, és habcsókot rittyenteni..madeira hímzett ágyterítőből köténykét blúzocskát varrni... propeller masnit kötni a gyerekvarkocsokba...
Köszönöm Pircsi az emlékezést..... |
- október 19 2010 14:04:47
Geot, Etusom!
KÖszi, hogy olvastátok, sok puszit küldökircsi |
- október 20 2010 09:05:46
Kedves Pircsi, az emlékek emlékeket ébresztenek. Nekem sok minden kimaradt az életemből... én egy macit szerettem volna, de sosem lett. Amikor megszülettek a gyerekeim, az volt az első, hogy vettem nekik...
Jó volt olvasni.
Szeretettel. Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 14. vasárnap,
Vazul napja van.
Holnap Jolán, Vid napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
