|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Az idõbe zárt utazó
Mulatós nóta szól félhangerõvel az elõttem meredõ hangfalak oszlopaiból.
Legalább kedvem legyen amíg írok.
Néha szaggat, és ez idegesít. Ilyen ez a net! Aztán, mintha sejtené, hogy kikapcsolom, megjavul. Kell ez a kulturmocsok! Cseng a filembe valahonnan.
Ilyenkor nem gondolok a test éhségére.
A léleknek is kell egy kicsi vidámság. Hosszú út vár reá.
Kezemben egy karéj zsíros kenyér, rajta fokhagyma darabkák sokasága fuldoklik. Had legyen szagos a szám.
Valahogy mindig a szegénységbõl erõsödik az igazság követhetõ példaként a test és a lélek harmóniájából. Ez a fajta éhség létében nem követendõ, mert - látszólag nem oldja meg a test jóllakottságát. A lélek meg igyekszik mindenáron fenntartani, mert tudja, csak így tud kommunikálni a hasonszõrûekkel.
Ez a furcsa kényszer hatásaként átalakul a kíváncsiság, félelem, feledés hármasa.
Beindul sokasodván a butulás. Idõtlenné válik, és mérhetetlenné.
Elõször funkcionális analfabétizmus, aztán az analfabétizmus, az értékrendek felbomlása.
Százévenként van egy ember, akinek rálátása van az ismétlõdõ hülyeségre, s megpróbálja láttatni a periódusában, de életében kinevetik, és tudja hogy kevés a testébe zárt idõ, hogy kibontsa azt.
Valahogy mindig a kultúra volt az, ami segített a megoldásban, mielõtt megölte volna a másikat a gondolkodó.
Valahogy az egyéni tulajdon nem engedte megvalósulni a felismerést; egyedül nem megy. A sokfajta próbálkozás meg idõigényes. Látszatra mindig van bõven. Aztán a koporsóban fekvõre hajolva az élõ mindig ugyanazt mondja. Miért hagytál el! Mi lesz vélem nélküled! És ez a társ volt élete során a másiknak. Akkor miért viselkedik ellenségeként?!?
Valahogy az ember gyermekét nem tudja úgy szeretni. Az unokáját tudná, de gyermeke nem engedi. A dédi már idegesíti, és közben szépkorúvá lett, s eltartottá vált.
A férfi ha meglát egy nõt, van amikor arra gondol, de jó volna megkúrni. Késõbb arra, hogy ezt is rávésik a fejfámra, mint akit elkúrtam. Majd idõvel arra, ezt is unja valaki. Végül Milyen magányos lehet õ is.
Mire gondolhat hasonló helyzetben egy nõ?
A férfit akkor kezdi felismerni a naponta mellette mozgó társa értékét, amikor magatehetetlenné válik.
Nézem ahogy csóktól ajzottan fonja testét a férfi ölébe, húzza kezét bugyijába, mellei reszketnek a másik feje alatt. Ahogy remeg a testük türelmetlen ölelésükben.
És én ezért törtem magam egy életen át.
És kire bízzam a jövõm, hogy tovább léphessen belõle?
Magatehetetlenségemben ki ad egy pohár vizet, ha éhezem, tör a szikkadt kenyérbõl, ha szomjazom?
A hit legyen véled barátom! Meg az alázat embertársaid felé.
Érpatak 2008.1.1
Nagyerdessy Mihály
|
|
|
- február 02 2008 12:57:40
Segítsetek, mit csináljak, ha sok az átküldési hiba!? |
- február 03 2008 07:20:06
Elgondolkodtató volt az írás. Sajnos a karaktereknél kódolási hiba gyakran elõfordul, nem egyformák a billentyûzetek. Esetleg próbáld bemásolni egy jegyzettömbbe és onnan kimásolva ide beilleszteni.
A fokhagymás zsíroskenyérhez pedig jó étvágyat! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
