|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Minden ember Isten akar lenni.
Dal a semmiért.
Minden ember Isten akar lenni. Én meg csak egészségesebben akarok meghalni.
Jól hangzik mi?
Onnan indultam, ide érkeztem, közben meg ezzé lettem. E gondolattal hajolok a gyógyszeres fiolák fölé. Negyvennyolc éves a testem és cukorbeteg. Csak! De minden szövõdményével: szív, a máj, a vese, az érszûkület, bomlóban az idegek.
Az immunrendszer most utoljára figyelmeztet, aztán feladja harcát. Állok a semmi közepén és elhagynak a kapaszkodók. Felveszem e küzdelmet, vagy öngyilkos maradok. A társadalmi-politikai viszonyok az utóbbit sugallják. És éreztetik vélem. Cserébe nem viszem nékik a hasznot.
Már a halálra is ráépült a profit.
A betegség haszna kevés.
Mikor is kezdtem engedni a Gonosznak? Amikor sírtam és anyámtól megkaptam mindent. Amikor középiskolában fényeztem a tanárokat, mert nem kellett a jó jegyért tanulnom. A munkahelyemen, amikor a pénzért cserébe nyaltam a fõnököm seggét. Amikor templomba mentem, és hazudtam, hogy megkapjam a Jó áldását reám. Amikor esténként nejem kezét fogva azért imádkozom, hogy legyen erõm a holnapot elviselnem.
Lehet, meg sem ismerném Istent, ha szembejönne vélem, vagy vállamra téve kezét arcába néznék. Ráfognám a Gonoszra. Kézzelfogható egyszerûségében mindig mellettem van. Olvastam valahol, a Jónak a legbûnösebb kell. Vajon eléggé az vagyok e már?
A profit mindig megtalálja a maga emberét, aki rákényszeríti akaratát a tömegre. Isten meg túl távol van, és nem tudom miért jó, s én miért akarjam Õt! Nem érdekel a jövõ, mert a jelent sem biztos, hogy túl élem!
Láttam néhány embert, aki elváltozott addigi magától. Családjáért élt, segített másokon, nem volt gondja a mában élni, és mindig mosolygott. Jó volt nézni, és féltem a közelébe menni. Vonzott a kíváncsiság, taszított a ha mégse. És lehet, elmentem mellette. Nem gondoltam reá, megengedhetem-e magamnak.
Csak számolom a tehetetlen idõt. Magamra húzom a csöndet, s vagyok, mint az egynyári növény, magjaimban bízva.
Minden ember Isten akar lenni. Én meg csak egészségesebben akarok meghalni.
Se rím, se ritmus, csak kesergés mondanivaló nélkül. Csak dal a semmiért.
Mi lenne ha elindulnék felér. Feladva bûneim. Lehet hogy ember sem lennék?
Na de! Egyedül menjek?
Lábaim indulnak. A dal csak szól a semmiért. Minden ember Isten akar lenni!
2008-02-03 Érpatak
|
|
|
- február 20 2008 06:12:29
Kedves Negyerdessy, szomorúak a soraid, át tudom érezni, mert 28 évesen én is megrokkantam, nehéz ilyenkor mit írni,csak ne add fel, van még bennünk érték: Ildi  |
- február 20 2008 07:56:50
Válaszomat a novelládra a napokban olvashatod, megosztom veled életem, történetét,szeretettel :Ildi |
- február 20 2008 17:05:30
kedves Nagyerdessy!...dermedten olvasom soraid...és mégis úgy érzem szétolvad a szívem...úgy érzem ,ebben a pillanatban csak makogni tudnék...reagálásom megbénítja amit most a szívemre ütöttél...bocsáss meg...majd visszajövök,ha összeáll bennem,amit el kell,hogy mondjak neked...kérlek bízz a szebb napokban...reménybõl béleld ki az életed,mi megóv téged...neked küldöm az enyémet!!!!ölelek-sz. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
