|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
Simon Roland
Az Éjszakai kirándulás
Az urbánus környezethez szokott luxus modell próbált alkalmazkodni a kiszámíthatatlan szerpentinhez. A szeszélyes út azonban sok meglepetést tartogatott. A szakadék közelségét jelző fémkorlát visszaverte a reflektor napraforgó kévéjét. A sofőr unottan hallgatta a rádió híreit, miközben a kígyó módjára tekergőző utat követte a tekintetével. „A módszereik a következők. A rablók baleset áldozatainak adják ki magukat.” A kriminális szakértő türelmesen válaszolt a betelefonálóknak - A kijelző közepes mennyiségű üzemanyagot jelzett – Muszáj lesz megállni tankolni -
A firmament szelleme a hegyi ösvényen bandukolt, mint egy fáradhatatlan zarándok.
Az álombéli ezüst vízesésben megfürödtek a magas fák rozsdásodó koronái. A kanyarban egy autó zárta el a továbbjutás lehetőségét. Lehalkította a rádiót és lefékezett „Keleten záporeső várható” Az összetört kocsi előtt egy ember feküdt. Az autó olyan volt, mint egy összenyomódott konzervdoboz, óriási mérető szikla zúdult a tetejére. Üvegszilánk és vér borította az aszfaltot. Craig kiszállt, a csomagtartóból kiszedte az emelőrudat és az elsősegélycsomagot és a felszereléssel elindult, ekkor vette észre a kocsiban kuporgó alakot, amely vérző fejjel dőlt a kormányra és a műszerfalra – Furcsa - A vezetőülésen gubbasztó figura bábunak tűnt (mintha műanyagból készült volna) főleg mikor közelebb ért vált nagyon gyanússá a dolog. Mikor a betonon heverő alakhoz ért, az elkapta a lábát és hirtelen mozdulattal megrántotta. A hold megvillant. Craig hasát felszántotta a fegyver. A fájdalom dühöt ébresztett benne, fejbe rúgta az éppen feltápászkodni igyekvő férfit, majd villámgyorsan lesújtott a kezében lévő vasrúddal. Az ellenség kezéből kirepült a kés. A fegyver a mélységes szurdokba zuhant. Az útonálló hátra esett, de nem adta fel a küzdelmet, felkapott egy üvegdarabot és őrülten csillogó szemmel rohant a kiszemelt áldozata felé. Craig meglendítette a fegyverét és lesújtott a rabló fejére. Az ellenfele szótlanul elterült, mint egy liszteszsák. Megérintette a pulzusát – Halott, megöltem – a szakadék szélére lépett, és óvatosan a szédült mélységbe bámult – A támadó fegyvere elveszett – robajló monoton motorzúgás és a fénysugár figyelmeztetően közelgett.
A maradvány mögül, a bokor közelében neszezést hallott. Nem volt ideje átkutatni a környéket. A holttestet megragadta, a vállára kapta, majd a csomagtartóba gyömöszölte a nagydarab férfit. Beugrott a kormány mögé és indított. Nekihajtott a roncsnak, félrelökte az útból. Nem érdekelte semmi, csak az, hogy minél messzebbre jusson a tett helyszínétől. A kanyar nagyon élesnek bizonyult. Idegességében a kormányt rángatta. Kisodródott. A kocsi oldala súrlódott a korláttal. Sikított a kerék és nyöszörgött a kasztni. Nehezen, de végül is visszanyerte a jármű felett az irányítást, egy órás száguldás után újabb problémával került szembe. Az akadályt nem veszélyes haramiák jelentették, hanem a felsorakozott, megállásra kényszerített járművek előtt álló gépfegyveres, kutyás rendőrök, akik bűnözőket, fegyvereket keresve kutakodtak. A hátsó sorokban várakozók közül néhányan kiszálltak sétálni, követték a fejleményeket, megmozgatták a hosszú utazás során elzsibbadt végtagjaikat, felfrissítették a vérkeringésüket. Pár gyerek elkóborolt a közeli mezőn. Az anyjuk aggódó hangon parancsolt rájuk. A terepjáró mögé besorolt, kipattant, felnyitotta a hátsót, a holttest vigyorogva bámult vissza, a táskákat úgy helyezte, hogy eltakarja a rettenetes csomagot.
|
|
|
- október 03 2011 13:17:29
Jó kis krimi!
Hány ilyen lehet, de soha nem fog kiderülni!
Gratulálok: Pircsi |
- október 03 2011 19:40:20
Kedves Simike!
Izgalmas volt a krimid!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
