Most a múlthét vasárnap a piacunkon tapasztalt eseményekről, illetve az ott és Rozika néninél tapasztalt érzelmi megnyilvánulásokról szeretnék írni Nektek!
Ezen a napon ismét kimentem Rozika néninek venni paradicsomot.Ezt kérte megint.Viszont mielőtt elmentem volna oda,panaszkodott,hogy milyen már ilyenkor a paradicsom,valamint,hogy milyen drága.
-Jaj istenöm,ha nagyon drága,ne vegyél!"-mondta nekem..
-Rendben Rozika néni,de mennyiért hozhatok?-kérdeztem .
-Rád bízom-jött a válasz.
-Jó-reagáltam .
-Megyek Rozika néni -mondtam Neki.
Majd elköszöntem ,és másodmagammal kimentem neki kerékpárral a piacra.A bicajunkat lezártuk ,lábbusszal elindultunk a piac felé.
Rengetegen voltak.Figyeltük a paradicsomokat,illetve azt is,azok mennyibe kerülnek.Közben persze minden terméket nagyjából végig jártuk a szemeinkkel.
Rozika néninek az egy kilogramm paradicsomot egy idős bácsitól vettem.Rendes volt,hiszen csak a szép paradicsomokat adta oda. Az árával is megvoltam elégedve.
A piacon azonban az emberek tolakodtak,rohangáltak erre-arra. Egy veszekedést is hallottam,valamint láttam.
Egy hatvanöt év körüli kerékpáros Hölgy nekiesett egy hozzávetőleg hatvan esztendős bácsinak,illetve annak tolókocsiban ülő nejének.Kiabáltak egymással.Iszonyatos volt hallgatni is. A bicajos nő szerint a férfi neki tolta a tolókocsit.
Egy másik férfi pedig az egyik paradicsomos eladónak mondta meg a véleményét.Ez az árus fonnyadt paradicsomot árult arany áron.Elég durva volt ezt is érzékelni.
Egy gyalogos férfi megjegyezte:
-Nem kellene azt a fene kerékpárt behozni ide.
Egyetértettem vele,s mondtam is Neki:
-Hát igen.
Végül hazamentünk.Rozika néninek elvittem a paradicsomot .Megköszönte, majd ebéd után átmentem hozzá segíteni .Pakolásztam megint a dolgait.Mondta,hova tegyem azokat.
Nevetett a nagy kiterjedésű ,folyékony macska székleten.
Megjegyezte:
-Ezt kell takarítanom a mások macskái után?-szomorkodott.
Utána azonban ,mivel látta, nevetek, Ő is nevetni kezdett.
Folytatta:
-Ezt a nagy fost kell eltakarítanom,mikor már annyi embert pólyáztam? Ezt érdemlem meg?-
kérdezte,majd folytatta Ő is a nagy nevetést az egyáltalán " nem kemény" fekália miatt...
Majd meghaltam a röhögéstől.
Persze azonban sajnálom is,hogy nagyon elhagyatott,és hogy így,ilyen körülmények közt él. Ám természetesen továbbra is számíthat rám!Ahogy az időm és erőm is engedi,segítek Neki!
Köszönöm mindazoknak,akik végig olvasták az írásomat!
Én is örülök, hogy már párbeszédet is belevittél a történetedbe.
Ami annyira nem nevezhető még egy kerek történetnek, de már közelít hozzá!
Én sajnálom az idős asszonyt, hogy más macskája után kell takarítania, amit ő humorosan fog fel (szerencsére), hiszen nevet rajta Veled együtt. De szerintem a macska legtöbbször olyan helyeket látogat meg ismételten, ahol előtte már enni is adtak neki. Ezt a saját tapasztalatom. A szőlőhegyen is vannak "vendégmacskáink", és mi is adunk nekik enni, de a többi szőlősgazda is gondoskodik róluk.
Szerintem, amennyi gonddal járnak az állatok, annyi örömet is tudnak szerezni az embereknek!
Nem mindig nevet rajta...
Én is sajnálom,megszerettem,és segítek továbbra is neki,ahogyan és amiben csak tudok !
Aranyos "macskái" vannak!
3 az övé úgy tudom Tőle...
Üdv.:
Tolnai Imre
Andy Jazz - október 22 2011 02:30:36
Kedves Bohém fiú!
Miért szólítlak meg így? Mert kacagva sírsz, miközben a hál’ Istennek folyékonyt eltakarítod. Ha már ilyet írsz, lehet benne egy kis átmenet, ne menjen szembe a két gondolat. Erősen ajánlom neked, olvasd el Móricz Zsigmond Hét krajcár című írását, ami így kezdődik:
„Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég.” Hát nem szép?
Csatlakozom a bábák közé, csak nehogy elvesszél köztünk! Mostani írásod járható út, sok kátyúval. melyek döcögőssé teszik az utazást, - olvasást,- de a lényeg, hogy járható, és magyar. Ajánlanék neked a jó útépítéshez egy érdekes témát. Úgy látom, barátságod Rozika nénivel van olyan szinten, hogy egyszer leülj vele bensőbbségesen beszélgetni. Megkérni őt meséljen az életéről, akár a gyerekkorától kezdve napjainkig. Biztos belemegy, mert az idős emberek szeretik fiatalkori emlékeiket föleleveníteni. Ezek a történetek olyan jók, hogyha változatlanul írod is le a szöveget, abból jó út lesz az olvasóid számára!
Hajrá Delfinke!
Szeretettel Andy
