|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Sosem lehet tudni, mikor gyakorolsz hatást akár egy ismeretlen emberre is. Nem is gondolnád...
Újra itt ülök unottan, magányosan, egyedül. Itt, ahol hetente kétszer is megfordulok: oda-vissza. Késõre jár, ilyenkor már nem sokan tolonganak ülõhelyeket kutatva. Magamtól megszokott monoton módon a táskámba nyúlok, iszok egy kortyot a vizembõl, majd az unalom, s az idõ leküzdése érdekében zenét dugok a fülembe. E nélkül nem élvezném az utazást, így viszont egész kellemes idõtöltésnek tartom. Szeretem nézni az embereket, a tájat, miközben a zene hatalmába keríti érzéseimet. Bár most sötét van, de jól esik kibámulni az üvegen, és farkasszemet nézni a sötétségben fel-felvillanó fényekkel. Igazán inspiráló.
... Még mindig egy helyben állunk. Vajon hány perces késéssel indulunk el? Eme kérdés megválaszolását tûztem ki célul magam elé. Ennek érdekében hosszasan nézni kezdtem az órámat. Ütemesen haladt elõre a mutató, változatlanul róva kiszabott köreit. Egyszer csak egy férfira lettem figyelmes. Ügyetlen lépteivel hamar feltûnést keltett. Késõbb észrevettem a kezében a botot, s minden botlása megmagyarázódott. Szerencsére gyorsan segítõre talált, aki leültette egy üres helyre. Elgondolkoztam ... Amíg én makacsul szemeztem a karórámmal puszta unalomból, addig õ bizonytalan léptekkel, tapogatózva próbált eljutni a vonatig. És valószínûleg nincs is karórája ... Ami nekem természetes dolog, az neki maga a csoda. Hihetetlen, mennyi minden van, amit nem is értékelünk eléggé. Most itt ül, és zavartan pakolássza a dolgait, s zaklatottan szorítja magához táskáját. Én meg csak bámulok bele a sötétségbe ... A fények, az üvegen tükrözõdõ arcok mind-mind olyan dolgok, amiket õ nem láthat. Mert vak. De nem, nem ez a legjobb kifejezés rá. Õ világtalan. S valóban az ...
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
