|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 MM
Apa és fia története
Úgy éreztem le kell írnom!
Volt egy szerelemes ifjú pár, akik egybekeltek s született egy kisfiúk.
A házasságuk öt évig tartott, mivel az apa munkanélküli lett, a feleség ezt nehezen viselte, másik házasságba menekült.
Elváltak, a kisfiú az anyáé lett. Közben az új házasságban született két gyermek.
Az apa a szülői házhoz ment vissza, elég nehezen éltek a szülői nyugdíjból (de tudni kell, hogy a fiatalember kb. 40 éves, több diplomás).
Ha nehezen is, de talált munkát. Lassan teltek az évek, amikor is meghalt az egyik szülő (nagyapa) majd újra munkanélküliség következett (megszűnt a munkahely), s újra nehéz idők következtek. A nagymama azért igyekezett mindent megteremteni, hogy ne szenvedjenek hiányt. Rövid betegség után sajnos a másik szülő (nagymama) is meghalt. Az apa mindenféle közmunkát elvállalt, hogy tudjon valahogyan élni. A gyermek már egész kis kora óta az apjával szívesen töltött egyre több időt, bár volt két féltestvére és szerette őket, de az apját választotta az új család helyett. A kisfiú lassan felcseperedett (kb. 15 éves) amikor az apjához szeretett volna költözni, (amit meg is tett) az apjára vigyázni. Megható, hogy egy gyermek szeretne az apjára vigyázni, mert az apa elkezdett inni a sok- sok bánat miatt, ami őt érte, bár Istent hitte, de egyre többet kérdezte, hogy miért éppen ő ?
Közben beteg is lett, depressziós, minden bizonnyal az anyagi nehézségek is közrejátszottak, s a szülők elvesztése, akiket tisztelt és szeretett.
A gyermek hazaköltözött és az apával együtt néha éhesek voltak, de a gyermek azért mindig kapott enni, még ha rizst- rizzsel, (a mai napig imádja a rizst) de még akkor is vállalta, hogy szerető apjával lehessen, az apát jó irányba sikerült vezetnie (megjegyzem, hogy azért néha az anyukához is ellátogat). Nehezebbnél nehezebb napok jöttek hol volt munka, hol nem, bár állandóan kilincselt, hogy neki többféle diplomája és szakmája van, csakhogy már elmúlt negyven. Közben gyűltek a nem fizetett számlák, mivel vagy megélni kellett, vagy a számlákat fizetni. Hitelt- hitel után vett fel, mindezt a megélhetésért, a házon közben jelzálog lett. Nagyon nagy szeretetben éltek, hiszen a szeretet mindent felejtetni tud, még ha nem is hosszú időre.
Végre jó dolog történ Isten rátekintett, találkozott egy volt egyetemi csoporttársával, aki munkát ajánlott neki, bár fizikai munka, de lényeg, hogy munka és tudja legalább a nem fizetett számlákat pótolni, habár utolérni nagyon nehéz.
A kisfiúból nagyfiú lett és leérettségizett, most készül továbbtanulni. Közben megtanulta a lemondást, nem voltak és ma sincsenek nagy igényei.
Sajnos a történetnek még koránt sincs vége, mivel a rengeteg felvett hitel, elmaradt befizetéseket pótolni kell a fizetésből, ami nem olyan sok, két főnek megélni, fizetni a tartozásokat nem irigylésre méltó. De ahogy az apa fogalmaz „Isten mindig, ha utolsó percben is, de a kezét nyujta felé”.
Mikor fog rendbe jönni az apa élete, talán soha, hiszen a fizetnivaló végigkíséri az életét, még az is szomorú az egészben, hogy a gyermeknek is jut a tartozásból, hacsak ki nem tagadja gyermekét az apa, közben attól kell rettegnie, hogy esetleg elveszítik házukat a fejük fölül.
Fáj ez a történet, pedig ez egy a sok közül, amit átélnek még több százan.
Az apa a mai napig olyan szeretetet ad „a felcseperedett, felnőttes, gyermeknek” mintha két szülőtől kapná, hiszen ő a mindene, ők egymásnak vannak, de meddig….
2012.02.14.
Élet- mi az, hogy élet, élni meg kell tanulni ?
Sorsok- mi az, hogy sors, a sorsot ki kell érdemelni ?
„Isten előtt kedves áldozat: a szorongólélek",
a kétségbeesett lélek.
Eleget tett-e, vagy mennyivel kellene többet tennie ?
Életét hibát- hibára halmozva élte ?
Miért érdemli apa és fia, „szeretetben”, szomorú sorsukat ?
Sok- sok kérdés, melyet megválaszolni ki tud ?
Ők tudják, egy ölelés mennyi mindent jelent.
|
|
|
- február 17 2012 09:13:48
Kedves Vica!
Szeretettel gratulálok jól megírt történetedhez.
Maximálisan egyetértek Veled abban, hogy a szeretet csodákra képes, megható történetet hoztál, mely mindamellett valós.
Sajnos ilyen világban élünk, hogy a diplomával (akár többel is) rendelkező emberek (is) sem tudnak elhelyezkedni egy bizonyos kor után.
Nagyon jó volt novellád mondanivalója, hiszen mindenkit érdeklő téma.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi.  |
- február 17 2012 09:51:11
Évike, köszönöm, hogy olvastad és véleményezted.
Jólesik.
Szeretettel:Vicus |
- február 20 2012 11:31:10
Kedves Vicus!
Igaz történetedet figyelemmel olvastam. Sajnos, nem egyedi, hogy a család szétbomlik, hogy a munkanélküliség felüti a fejét és hogy sokan vesznek fel hiteleket, hogy valahogy meg tudjanak élni. Ennek aztán az a vége, hogy egyre jobban eladósodnak, és előfordul, hogy nem csak a gyermekek, de még az unokák is fizethetik a régebben felvett hiteleket.
Mivel a felnőtt gyermekeknek sincs megfelelő munkalehetőségük, a szülőknek is kell segíteniük a felnőtt gyermekek megélhetését.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- február 20 2012 12:03:58
Kedves Zsuzsa !
Köszönöm, hogy olvastad írásomat.
Szeretettel: Vicus |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
