Felemeltem lehajtott fejed Az esõcseppek mind rád borultak, épp úgy, ahogy te is elõttem: térdepelve könyörögtél Megsimítottam kis fejtetõd, és mosolyogtam Ekkor felnéztél az égre mos tmár nyugalommal, csendesen. De szemedben még akkor is tükrözõdtek lelked félelmei.
- Ne aggódj, én örökre veled maradok-suttogtam kicsiny füledbe, miközben gyengéden megöleltelek.
Majd megfogtam kis remegõ kezecskédet.
- Menjünk- suttogtam- sok idõt töltöttünk már itt.
Rám néztél, s akkor már csak a nyugalmat és a megbékélést láttam két drága csillogó szemedben.
Elindultunk. Elindultunk ketten kéz a kézben otthagyva szüleidet.
Közben pedig esõcseppek folytak le végig a márványfehér sírkövön.
