|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Simon Roland
A sziget II
A kapitány és az emberei felfedeztek egy barlangot, ahol biztonságban érezhették magukat. A viharos éjszakákat itt vészelték át. A kaverna bejárata olyan szűk volt, hogy egy átlagos méretű ember csak nehezen tudta bepréselni magát. A barlang zegzugos volt és meglepően hosszú. A sötétség nem tudta teljesen uralma alá hajtani a folyosókat, a réseken beszűrődött a reményt adó napfény, éjjel meg a kísértő holdfény. Mindenki talált magának egy sarkot, ahová elvonulhatott. A z egyetlen táplálkozási forrást az Óceán kínálta. Az édesvíz hiányában a maradék rumot nyakalták.
Az elöljáró egy gigászi sziklára feküdt le esténként. Naplót vezetett és elhatározta, hogy lerajzolja a hajóját, így állítva emléket az elsüllyedt vitorlásnak. Napok teltek el. Újabb és újabb vonalak kerültek az órás kő oldalára, amely lassan hasonlítani kezdett az egykor félelmetes tengerjáró járműre.
Az álmok gyakran az őrülettel kacérkodtak, ezért a férfi megpróbált minél tovább ébren maradni.
Mikor az éjszaka oly elviselhetetlennek bizonyult, egy palack rum társaságában kimászott a barlang tetejére, megcsodálni a kilátást, egy időre elfelejteni a szorult helyzetüket, az álmokat. Az alkohol segített, hogy elviselje a nehézséget. Az időtlen óceán dühösen tombolt, hullámokat küldött, hogy meghódítsa a szigetet, de az makacsul ellenállt. A tajték a holdat ostorozta. A szobor némának tűnt nappal, de éjszaka mikor kevés dolog vonja el a figyelő tekintetét, új dolgokat vett észre a művészeti objektumon. A figurát bámulva lehetőség nyílt önelemzésre, ilyenkor találkozott új önmagával.
Az egyik reggel hívatlan látogatók zajára riadtak fel. A barlang egy résein keresztül feltűnés nélkül vehették szemügyre a társaságot. Az első gondolatuk helyesnek bizonyult. A férfiak kalózok voltak, közöttük sok volt a sérült. A férfiak kardokkal, késekkel voltak felfegyverezve, némelyikük pisztolyt is hordott magával. A martalócok között túszok vánszorogtak. A Két nő kezét és lábát összekötözték, fejüket leszegve reményvesztetten mentek, arra amerre taszigálták őket. A vezetőjük egy vénember egy súlyos ládát húzott a parton, miközben utasításokat adott a kunyhók építésére.
A tűzerővel is felszerelkezett túlerővel szemben nyílt harcban esélyük sem lett volna.
A szigetlakók összeültek, hogy megvitassák a teendőket. A kapitány egy zseniális, de merész tervet dolgozott ki. Az éjszaka leple alatt kiszabadítják a túszokat, majd elfoglalják a rablók hajóját és elhagyják a szigetet. A hold körül szürke fellegek vonultak harci díszben. A megfelelő éjszaka végre eljött, amely hideg és szurok-sötét volt és reményteljes. A parton részegen tomboltak a kalózok. Tüzet gyújtottak, és körülötte ugráltak, a levegőbe lövöldözve. A kőkunyhó elkészült a vénembernek, aki az új otthonában pihent a kedvenc rabolt tárgyai társaságában.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
