|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Szent vagyok?!
A csóka
Nyár eleji meleg reggelen, frissen mosott ruhát viszem teregetni, a kertben felállított ruhaszárítóra.
A nap - keletfekvésû kiskertünket aranyló fényzuhataggal borította be.
Itt a hegyen is poros volt az út, amit a kékbusz felkavarva beleforgatott az arany fénycsóvába, milliónyi kis csillogó karsztszemek
röpültek, hol az ég felé, hol lassan mintha visszahullanának, vagy éppen bolondozva kergették egymást.
A vizes ruhadarabokat jól kirázogatva teregetem fel, hogy minél kevesebb ránc maradjon a vasalónak.
Jé! A zöld fûben egy csillogó fekete tollú madár néz velem farkasszemet, kis fekete gombszemeivel. Még csak meg se rezzen,
tova se száll, szemmel láthatóan nem fél tõlem.
Nagyon elcsodálkozom, mivel vidéken felnõve, tudom, ez úgyszólván lehetetlen. Még ilyent!
Nem értem. Eddig csak vad, félõs madarakat láttam környezetemben.
Ez a madár nem fél tõlem, és ezt nem értem. Izgatóan hat rám, hogy egy vadmadár ilyen közel merészkedik hozzám. Persze amikor felé
indulok, hátrább ugrál, mikor visszalépek a ruhaszárító mögé, ismét közelebb jön. Játszik velem ez a madár! Ez a felismerés valamiféle
megdöbbenéssel párosul. Miért nem fél tõlem?! Nem értem. Sõt nagyon izgat a gondolat, hogy lehetséges ez?! Igaz hallottam az állatok
felismerik a jó embereket, ez ennyire igaz legyen?
De tudom magamról, hogy nem vagyok hibátlan, de mert hallottam egy mondáról, hogy egy szent ember kezébõl is ettek, sõt a vállára
szálltak a vad madarak. Szinte pánikba esem. Kergetik egymást a képtelen gondolatok a fejemben. Ezt a személyiségemnek köszönhetem? Nem az nem lehet! Nem hasonlíthatom össze magam szentéletû emberekkel!
Döbbenten látom, hogy a teregetés befejeztével, ahogy viszem be az üres lavórt az erkélyen keresztül, a nagyszobába utánam tipeg a kis
madár, mikor megfordulok megáll, felé indulok, a kisasztal mögé siet, onnan szemez velem. Szinte már félek az érthetetlenségtõl. Mitõl lehet nekem ilyen kisugárzásom, hogy nem fél tõlem a madár?! Igaz, hogy igyekszem jó, segítõkész, ember lenni. De nem vagyok szent. Tudom magamról. Most mégis ez, az érthetetlen esemény! Mit
tegyek?! Mit tegyek?
Segítséget kel kérnem, magyarázatot. Már vagy 25 perce incselkedik itt velem.
Kikeresem a telefonkönyvbõl a Madártani Intézet telefonszámát.
Izgatottan tárcsázom.
Izgatottságomban még dadogok is. Nehezen értik a vonal túloldalán beszédem. Megismétlem. Kérem egy fekete madár nem hagy békén,
még a lakásunkba is utánam jött. Kérdik a vonal túloldalán, merre lakik? Mondom. Ja. Igen. Él arrafelé egy csóka, valamikor, kicsinynek
lakásban tartották, majd mivel védett madár szabadon engedték.
Tessék csak kiterelgetni a lakásból, védett madár, -ismétli-, ne próbálja befogni. Abban reménykedünk majd párja is, akad, akkor már nem fogja keresni az emberek társaságát.
Csalódásom, érthetõ, hogy mégsem vagyok "a szentlelkû". De nagy megnyugvással, a felszabadult félelemtõl kacagok, - és kacagok.
A madár megijed a szinte tébolyult kacagásomtól, felröppen és kiszáll a lakásból.
Belenyugvással hagyom abba nevetésem, még sokat kell tennem, hogy magamért keressék a madarak is társaságomat...
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
