|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
- Emlékszel még arra Szuszimuszi, hogy mi történt a nyár elején?- kérdezte Bíborka.
- Nem tudom, hogy mire gondolsz- tűnődött el Szuszimuszi.
- Amikor kirándultunk a Csalafinta csalitosban kettesben.
- Ó, igen, emlékszem! – mosolyodott el-, de jól végződött a dolog.
- Igen, valóban. – Kíváncsiak vagytok rá, hogy mi történt? Hát elmesélem. Nyár elején Szuszimuszi megkívánta a szedret és a galagonyát. Hiába mondtam neki, hogy az még nincs beérve, hajthatatlan volt. Így kettesben kirándulni mentünk a Csalafinta csalitosba. Vittük a kosarainkat, hátha akad bele valami finomság. Gyönyörű volt az idő. Hétágra sütött a nap. A fekete nyár és fehér fűzfák lombja kicsit enyhített a hőségen.
- Ó, de szép ez a nyári tőzike!- kiáltott fel boldogan a kicsi.
- Igen gyönyörű! Hogy hajlonganak szép harang alakú virágai. - Találtak galagonya és szeder cserjéket is, de valóban még elég fanyar volt. Szuszimuszi félre is húzta a száját, ahogy megkóstolta őket. Fejük fölött hol rétisas, hol kerecsensólyom, hol békászó sas keringőzött. A víz közelben szürke gém és fekete gólya fészkelt. Minden egyes madarat megcsodáltak, gyönyörködtek bennük. Élénksárga tölcséres, hullámos szélű rókagombákra bukkantak. Jól megszedték vele a kosaraikat.
- Nem megyünk most már haza üres kézzel! - kacagott fel Bogi. Aztán találtak még barna galléros tönkű csiperkét. Nem is egyet, hanem jó sokat. Most már tényleg tele lett mindkét kosár. Egyszer csak egy kellemes, fűszeres illatú, bordázott peremű szegfűgombára bukkantak. Annyira csábította őket az illata, hogy szedtek belőle a kosarukba. Jól betömködték vele az üres helyeket. Közben nagyon ügyeltek arra, hogy végig a turista útvonalon menjenek, figyelték a színeket, a jeleket. Miután jól elfáradtak a gombászásban mosolyogva néztek egymásra.
- Szerintem induljunk haza!- mondta Bíborka.
- Menjünk!- felelte vidáman Szuszimuszi.
- De vajon merre?- nézett körül elképedve Bíborka. – Sehol a jelzés, minden ismeretlen.
- Eltévedtünk!- jelentette ki komoran. – Most mit tegyünk?
- Semmi baj! Kacagott fel a kicsi. Tegnap kaptam egy iránytűt, az segíteni fog. Emlékszel? Anyuci a múltkor mesélte, hogy mohák zöldek és dundibbak az északi oldalon, a dél felé pedig inkább barnás vagy sárgás színűek.
- Tényleg! De okos vagy!
- Ráadásul emlékszem, hogy merre jöttünk. Nézd, ott egy kivágott farönk. Az mellett mentünk el. Rajta ágaskodott csápjaival egy szarvasbogár. El is indultak, amerre Szuszimuszi mutatta az utat. Bátran haladt előre.
- Nézd, itt egy kő! Ezen süttette a hasát egy kicsi gyík. Még most is ott pihen. Menjünk! Ahogy mentek egyre kijjebb, meglátták a turista útvonal jelzéseit. Már Bíborka is bátrabban, valamelyest megnyugodva folytatta az utat hazafelé.
- Ugye milyen bátor vagyok? – nézett büszkén nővérére a kicsi.
- Igen, az vagy!- mosolyodott el Bíborka és megfogta a kicsi kezét, úgy mentek haza.
Kérdés: Megismételnéd a kezdő mondatot? Mi történt akkor? Mi célból mentek? Elérték azt? Mit gyűjtöttek? Sorold fel! Mi segítette őket a tájékozódásban? Miért tévedtek el? Hogyan találtak haza? Ki segített? Hány éves volt? Melyik tulajdonságát fedezted fel Szuszimuszinak ebben a mesében? Hány éves volt a testvére? Milyen tanulságot vontál le a meséből? Milyen állatokat láttak útközben? Mesélj róluk. Milyen valós és milyen meseelemeket találtál benne?
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
