|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Történet arról, hogyan szerette meg nejem az egereket.
Már sok éve történt, de ha eszembe jut, szívem még mindig melegséggel telítődik.
A dolog – évekkel ezelőtt – úgy kezdődött, hogy kisebbik és akkor még kicsi leányom bejelentette az irányú igényét, mely szerint ő a szobájában aranyhörcsögöt szeretne tartani. Barátnője vállalta, hogy a családi befogadó nyilatkozat megszerzése esetén, felajánlja terebélyesedő fészekalja két pöttöm állatkáját, további örömszerzés céljából. Az ötletért nejem nem igazán lelkesedett.
- Ide aztán ilyen egérféléket nem hozol! - mondta, ellentmondást nem tűrő hangon.
Telt múlt az idő, de az ügy fellebbezés miatt nem került le a családi döntőbizottság asztaláról.
Mivel az ügy lezárása már sürgetett, az unokapótló jövevények befogadására vonatkozóan döntés született.
A befogadó nyilatkozat szerint a fenevadak jöhetnek, de akkor aztán.... stb.
Megérkezett a két pici élet. A család - mint kórházi ablakon át az unokát -csodálta a két jövevényt.
Mivel az állatkák különneműek voltak, a közös terráriumban egyre sokasodtak. Szülés után a hörcsögmamát langyos tejjel itattuk. A papa átadta helyét a piciknek, elvonult egy félreeső zugba. Megható volt látni, hogyan gondoskodnak a szülők csöppnyi utódaikról. Ahogy az apróságok nőttek, pici házukból redre szökdöstek ki a terráriumkertbe. Mamájuk fáradhatatlanul cibálta őket vissza a szülői házba.
Megszerettük a természet ezen apró remekeit.
Régebben, még a hörcsögös időszámítás előtt, ha a nejem a kertben, zöldség kapálása közben megpillantott egy nálunk vendégeskedő mezei egeret, kapáját földhöz vágva, hanyatt-homlok menekült a megrémült fenevad környezetéből.
A helyzet az óta nagyot változott. Újabban, ha egér tiszteli meg a kertünket most is, rohan ugyan, de az egér felé.
-Ne szaladj előlem, csak meg akarlak simogatni!- kiabálja.
|
|
|
- április 14 2009 14:04:16
Kedves László!
Aranyos ez a kis történet, az egérszeretetről.
Nekem is volt szerencsém találkozni egy kis földtúróval, nevezetesen egy kis vakonddal, akinek a szép fekete bársonyos hátát meg is símogattam. Utána elment (de nem sietve) a közeli kaszálóba, és közben apró kis hagokat adott ki magából. Szerintem azt nyugtázta magában, hogy nem minden ember üti agyon a kártékony állatokat. Hiszen ők nem tudják azt, hogy kárt tesznek a növényeink gyökere közelében akkor, amikor túrják a földet, apró rovarok után.
Egy-egy ilyen kis pillanat (kis életkép) az életünkből nagy boldogságot tud okozni.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- április 15 2009 10:08:58
Kedves Zsuzsa!
Édes lehetett a kis vakond!
Ezekről ap aprósagainkról több verset is elkövettem, majd néha teszek fel belőlük.
Üdv.: Laci |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 17. péntek,
Húsvét, Rudolf napja van.
Holnap Andrea napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
