|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Hogy múlt-e, vagy jövő, esetleg a jelen-e amit most fogalmaztam meg, az a történet, az idő és a te életed egymáshoz mérteni helyzete dönti el.
Az időfutó
Vajon az ember a huszonegyedik század elején (Krisztus után) csupán értelmezési hiba a dimenziók fogságában?!?
E kérdéssel kelek és fekszem naponta, tudva, a testemre szabott idő ketyeg. Ketyeg, és kegyetlenül. Én meg tétlenül nézem. Szenvedő alanya vagyok. Mármint a változó változatlanságnak. Képtelen képtelenségek öltenek testet fantáziámból. Leküzdhetetlenek. Olyan alakváltó szülemények, amik cél azonosultan veszik fel a formát. Ha éhes, akkor vérengző vadállat. Ha szeretetre vágyik, akkor csecsemőnyi édes élet. Viszont ha szeretkezni akar, akkor buja orgazmus az érdeklődést inspiráló szagokkal. Olyan ez, mint a polyneuropathia szenzoros rostok károsodásának tünetrendszere. Ok nélkül erősíti fel idegrendszered, valóssá téve a fájdalom értékrendjét. Nem érted. Remélem, érezni sem fogod e pokolbéli kínt. A társadalom, ami olyan önirányító értékrend felvállalós, már nem tartja be azt a minimumot, amiért létre jött. Ügyesen kijátssza az embereket egymásnak. Ügyelve arra, kapzsisága lehető legtovább rejtve maradjon. Mondhatnám azt is, társadalmi paradoxon, amit az ember, mint egyéniség hozott létre, mert sugallta néki valaki. Vagy valami. Lehet, annyiból áll csak; most megteheted. Mármint büntetlenül.
És még ezek után is ott villódzik elmémben a kérdés, csupa nagybetűvel (mert az ember azt hiszi, ha írni tud, akkor alkot is). Vajon az ember a huszonegyedik század elején (Krisztus után) csupán értelmezési hiba a dimenziók fogságában?!? A fejlődés motorja hasznosítható üzemanyag nélkül hasznosságát vesztve feledésbe merül. A testi éhség csillapítása elsődlegességének ideje megöli a szellem száguldási vágyát. Istent keres, és bálványok sorát fogalmazza-testesíti meg értelmi hiányossága okán. Hasonlítani akar valakihez, aki tökéletesebb tőle. És amikor úgy érzi, látótávolságba kerül már-már célja, akkor döbben reá, hogy délibáb csupán. És kezdődik minden elölről. Kicsit másként, kicsit máshogy, és lehet, hogy élvezetesebben. Cserébe viszont felgyorsul az időben az ismétlés lehetősége. Az elbizonytalanodás félelmet kelt, és rombolást eredményez; ha nem lehet az enyém, másé se legyen. Hogy múlt-e, vagy jövő, esetleg a jelen-e amit most fogalmaztam meg, az a történet, az idő és a te életed egymáshoz mérteni helyzete dönti el. Mert, ha tetszik, ha nem, a lelked tested fogságában van. És vagy kitörni vágyik, vagy megbékél véle. Így formálódik meg, amit látni akarsz. A szépség koldusa, vagy a koldus szépsége. E két kép-szó mögötti tartalmat elméd határozza meg a lelked segítségével, amit tudásod generál. És ez lehet fecsegő, vagy beszélő, esetleg mindkettő keveréke. Az aránya előre kiszámítható, és mégis csodaként hat a valósággal szemben.
Vajon az ember a huszonegyedik század elején (Krisztus után) csupán értelmezési hiba a dimenziók fogságában?!? Az irodalom, mint kultúra is foglalkozik véle. A beszélő nép is. A fecsegő is felépíti a maga esélyét. Mint ahogy teszi az idő legyőzését is. Különböző teóriákat építve fel, ahol a végső győzelem az övé. De milyen győzelem az, ami után nincs aki örüljön csupán?!? Értékrend váltság van. A másik kultúrájának szándékos meg nem ismerése. E miatt viszont elodázódik – akár faji szinten is – a közös út egyszerűsége, aminek segítségével le lehetne győzni az időt. Az időt, amely fogolyként tartja a lelket. És csak nevet kisded játékainkon. Még fel sem merül benne, mi van, ha egyszer véletlenül beletrafál az ember?!.
- Hozhatok valami frissítőt az Uramnak! –Zavarta meg gondolataimat a droid.
Végignézve rajta. A forma elképzelésem szerint alkotva. Mesterséges lélek, tökéletes alakban, kevés energiafelhasználással, önszervizeléssel.
- Köszönöm! Talán a testem kényelmi állapotát tökéletesíthetné.
- Parancsára Uram!
És tényleg tette a dolgát. A testfunkciómnak megfelelően állította be a környezetet. Figyelembe véve minden apró változást, ami a testtömegem megoszlásából, izomzatom elhelyezkedéséből, idegérzékelési mutatóim alapján a legjobb hatásfokú legyen.
- Gondolatába olvasva… előálljon az időfutó? –kérdezte emberi természetességgel.
- Nem is tudom. Jobb szeretem a gondolati síkot az elmélkedésben.
- Viszont megengedhetné magának az Úr, hogy testközelből lássa a dolgokat. Mármint az eszmefuttatásából adódó gondolati síkot.
- Ez igaz! De tudja, az illúzió vélelme. Mi van, ha mégsem egyezik a valóság a hittel…
- Erről is meggyőződhet személyesen… Megengedheti magának.
- Maga jobban vágyik reá, mint én!
- Csak az ön lelkiismerete vagyok Uram! Programom szerint cselekszem, és csak a finomítás megengedett, nem a lényegi változás!
- Jó! Jó! Igaza van!
Visszatérve gondolataim közé, még mindig azzal foglalkozom, hogy vajon az ember a huszonegyedik század elején (Krisztus után) csupán értelmezési hiba a dimenziók fogságában?!? Viszont kíváncsiságom ébredt az időfutón személyesen odamenni, ahová gondolati sík szerint a megoldás csirája lehet. Jól mondja a droid. Csak a félelmem kell legyőzni a kíváncsiságomnak. A félelmem, hogy testkárosodást szenvedhetek az út során. Meg lélek deformáció is lehetséges. A másik oldal, naponta teszik meg a kiváltságosak csekély károsodási aránnyal az utazást.
És ott van a megoldás a gondolatomra; vajon az ember a huszonegyedik század elején (Krisztus után) csupán értelmezési hiba a dimenziók fogságában?!? A múlt, jelen, jövő ésszerűen felcserélhető, arányában elegyíthető. De vajon érdemes e szembesülni a titokkal? Megéri-e a tudás, hogy feladjam a hitet? Hogy az alázatról, mint pozitív erényről ne is beszéljek!
2009-06-02
|
|
|
- június 07 2009 19:39:36
Az ember egyik legnagyobb hibája a természet láncolatában, hogy tud gondolkodni. Képes fogalmakon, megfoghatatlan dolgokon meditálni. Vajon miért nem tudja elfogadni az életét úgy, ahogy azt kapta?, akár bármelyik állatot felhozhatnám példának. Az ösztönszerű cselekedet mennyivel természetesebb, az állatok megérzik, ha testük elöregedett, az ember is, de mindenképp élni akar .... vajon megéri?
Hogy értelmezési hiba-e azt ebben a dimenzióban nem tudod megfejteni és szerintem ne is vágyj máshová.
Hogy milyen hosszú vonalzóval születtél és még hány centi van hátra, azt ugyan megmondták, de nem emlékszel rá.
A tudás a magadé, átadni csak annak lehet, aki igényli ezt a tudást, szerintem.
Örülök, hogy olvashattalak.
Szeretettel Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 17. péntek,
Húsvét, Rudolf napja van.
Holnap Andrea napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
