Nézd, ott a darvak óriási íve,
A fellegek, melléjük adva társnak,
Már velük húznak, mint ki elrepítve,
Egy életből másik életbe átcsap.
E gyorsasággal egyenlő magasra
Szállva, úgy tűnik többé el sem válnak,
Mert így a felhő s a madár megosztja
A kéklő eget néhány szárnycsapással.
Hogy egy se késsen, mindig itt maradjon,
S ne lásson mást csak azt, hogy ring a másik,
A szélben mit éreznek mind a ketten,
Együtt feküdve röptükbe halálig.
era - February 11 2009 17:30:15
Gratulálok szép versedhez!
üdv.
era
iytop - February 11 2009 18:26:55
Olvasva versedet Jolán az Orosz földet juttatod eszemben,de mit is számit hol is lenne röpülésük, szélként terjedni fog velük versednek jó megirása.Szeretettel Elemér
gufi - February 11 2009 19:58:29
Kedves Joli!
Ez is nagyon jó. szépen össze raktad a felhőket és a darvakat.
Lentről valóban együtt repülnek.
üdv:gufi
maximum - February 11 2009 23:26:02
Szép a versed! üdvözlettel: maximum
Nagyerdessy - February 12 2009 03:22:25
...elindultál valamerre. Ez jó. Akkor, ha fontosnak érzed, s magad; Miháy
