Napkorong

Valamikor........nagyon régen....egy távoli galaxisban...lehettem...úgy 10 éves gyermek.Gyimesbükk az ezeréves határon vagyon.....Csángóország szívében.... Gyimesben.Látod a hegyoldalból kifli módjára kanyarodó...gérbe... gurba házak csoportját,eltűnő végtelenét.Hallod a havasi kürtök lassú,monoton fohászát....olyan az egész...mintha giccsországban járnál.....majdnem!Járt....akkoriban a városba egy Tóni nevű köszörűs roma.Szakadt kerékpár után....eszkábált taliga gurult. Ezen a taligán összetákolt köszörűkő támolygott... részegen.Tóni hajtotta a kerékpárt és néha meg-meg állt egy-egy ház előtt......aztán lekapta a hátán fityegő szárazfát.... hegedűt...és játszott valami cifrát....ezzel hívta fel a házak lakóinak figyelmét!Mi... gyerekek...futva követtük....és lestük...hogyan köszörül!Húsz fillérért élezett meg kést.ollót....szerszámot!Közben mindig énekelt....szomorú,nyers hangja bánatosan terült el mint egy ima.könyörgés...Csodáltam....ahogy a pedállal hajtott köszörűkorong...félig belemerülve a hűtőlébe......szikrát szór!!!...a két ellentétes elem...békében működött egymás mellett...Elragadott a látvány.....aztán végignéztem sovány,szikár,hajlott ,nyeszlett testét....zsíros,barna kalapját....folt hátán folt ruháját....borostás,eltorzult arcát!Gyermek voltam még.......kicsit ijesztő volt...és egyben varázslatos is!Nehéz....kenyér volt ez....drámai!Otthon sok purdé várta a betenni való falatot....A nyilvánvaló szemérmetlen...könyörtelen..szögénység ólomkatonája hordta minden napos keresztjét...cincogva....az égre kiáltva!Sokszor néztek közömbös szemekkel...a házikók néma ablakszemei...vagy..még nagyobb volt a belső nincstelenség szomorú igazsága!Ma már....csak egy drámai emlék....de bennem ég tüze kitörülhetetlenül a lelkem legmélyén...Az élet szigorú...könyörtelen igazságai....igaztalan képei gúnyos fintora tapadnak emlékképekben ...Megoldás....az emberben rejtőzik....bennünk...emberekben....

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - október 01 2009 08:56:55
Kedves Duma!
Ez a kis visszaemlékezés bennem is ugyanolyan érzéseket kelt, mint amilyen Benned volt, amikor megírtad ezeket a sorokat.
Eszembe jutott a drótos-tót is, nem csak a köszörűs.
Még hallom most is ahogy kiabálja: "Drótozni, fótozni... fazekakat, lábasokat, cserepeket".
Nem volt könnyű életük azoknak az embereknek,.. és mégis megtettek mindent azért ...kilométereket vándorolva, hogy a családjukat el tudják tartani.

Jó volt felelevenítened!

Üdv.: Torma Zsuzsanna