|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_Mementó néhány vidám perc emlékére...
A hóember
Idén rendkívül bőkezűen osztja a tél javait. Jut nekünk hideg, és hófehér is amennyit csak szem elbír. Borzongatóan gyönyörű a mintegy negyven centis lepel gyermekeink feltétel nélküli-, nekünk felnőtteknek némi fenntartással fogadott örömére.
Hétvége lévén talán kevésbé bosszúsan lapátol a hétköznapi komor felnőtt is, főleg ha aggodalmát a komoly munka közben, rég nem látott szomszédjaival és a velük elfogyasztott kevéske szilvóriummal tudja orvosolni. A lapátokra támaszkodva újra éled a közösségi élet (…a hóbuckák azonban nem csökkennek, ki érti ezt?!) és tanulunk újra beszélgeti modemek, smileyk és mikrohullámok nélkül.
Nem tudni, hogy a nemes gyümölcsnedű, vagy a viszontlátás öröme teszi, de a társaság nap közös folytatását tervezi. Mivel a körülmények már megteremtették a lehetőséget:
- Hóember a gyerekekkel! - egészen jól hangzik. Építsük kint az utcán, a Kincsem istálló épülete előtt, ültessük a padra rideg óriásunkat.
Délután össze is gyűltünk néhányan gyerekek és felnőttek (no meg egy kis lélekmelegítő…) és hatalmas lelkesedéssel fogtunk hozzá a megvalósításhoz. A gyerekek nyakig havasan, de a „nagyok” sem maradtak alul a munkában. Mikor kezdett kialakulni a mű, egyre lelkesebben csiszoltuk a havat.
Egy óra múlva már a padon ült a hófehér óriás és, hogy ne érezze magát egyedül, mellé ültettünk egy hócicát is.
Kattognak a fényképezőgépek, koccannak a poharak… igazán remek a hangulat! Az utcán sétálók közül többen is megálltak megcsodálni a művünket. Mi büszkén ültünk mellé, feküdtünk elé vagy csak egyszerűen körbevettük. Még kiigazítjuk a ráncokat kabátján és rendet teszünk portáján. A gyerekek hócsatát vívnak majd folytatódik a közös gondolat:
- Szánkózzunk! - és el is indulnak előre. Mi nagyok egy kis otthoni kitérő után (mert a lélek ugye fázik…) követjük őket.
Sötétedésig bírják a kölkök. Mi is kitartunk, a lélek sem fázik…gyönyörű nap volt! Még egy kis közös melegedés, majd este nyolc körül meglátogatjuk még egyszer a hóembert.
Egy fiatal férfi tartott felénk. Valahol néhány utcával odébb hallott a hó-óriásról és szerette volna lefényképezni. Mellé ült, átkarolta a hómackót… fotó megint, majd búcsú a hó-szobortól. Attól, akinek néhány óra alatt híre lett városunkban.
Sajnos a hétvége az unalmas és bosszantó hétköznapok reménytelenségébe fordul, így az este lehetőségei már korlátozottak.
Reggel iskola előtt még belefért a hó-barát meglátogatása. A padon azonban csak egy formátlan, kusza, koszos hókupacot találtunk. Toboz szemei, dió szája szanaszét gurulva, feje pár méterrel odébb, hatalmas talpnyommal elcsúfítva, a cicája módszeresen kivégezve, ergo abból egy hópihe sem maradt.
Döbbenten álltunk ott és próbáltuk megérteni a rombolás motivációját. Este nyolckor még ült a szobor, még vendégeket fogadott. Reggel hatkor már csak szomorú nyoma volt a padon.
Belegondoltam, mennyire elkeseredett, magányos ember lehet aki este a töksötétben csak egy hóemberben talál magának társat. Amikor rádöbben, hogy rideg a beszélgetőpartner, egyszerűen lerúgja a fejét (talán úgy mint otthon…) majd „kivégzi” azt a büdös macskát is, és távozóban még behúz egyet-kettőt a megmaradt torz testnek is. Nem érezné jól magát, ha csorba esne önnön hatalom-tudatában. Persze lehet, hogy csak egyszerűen nem tetszett neki. Vagy csak hozzábújt ő is és közben véletlen lebillent az egész. Vagy csak emberkénk fejére állva próbálta csodálni mennyire is szép a hófehér világ.
Ó be naiv is az ember… hiszen ott, ahol frissen ültetett virágokat tép ki a „hatalom” tövestül, ahol a saját vízparti pihenőhelyén polietilén szeméttelepet létesít a jólét, ahol a helyi multi-markett átmenetileg meglovasított bevásárlókocsiijaiban a Dunánál már vadkacsa fészkel, ott egy fagyott vízkupac személye elleni erőszak egyáltalán érdemes a szóra?!
Nem tudom… talán a gyerekeket kellene megkérdezni!
A döbbent felnőttek pedig visszabújva a cyber kékes magányában, csak mementójukat pötyögtetik egy „hókupac” emlékére, ami összesen talán négy órát létezett.
|
|
|
- február 04 2010 01:29:38
Tényleg döbbenetes az értelmetlenség..
De amiről azt hiszik "értelmes" az adócsalástól a szabadrablásig? |
- február 11 2010 09:05:22
Te Gabi!
Nagyon ****ántos hólapátot tudok kölcsönözni. Az udvaromon óriási hóhapit tudnál összedobni.
A végéhez !
Van egy spéci emberfajta. (Ember...?)Létrehozni, teremteni semmit nem tud.Számára a rombolás jelenti az alkotást.
Istenem, de gyűlölöm valamennyit!!! |
- február 11 2010 09:06:07
Na ja! Tündéri a fotó |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 29. szerda,
Péter napja van.
Holnap Katalin, Kitti napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
