|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,230
|
|
_Anyaság
Egy örök kapocs
Megfogantál. Tested növekedett egy védő burokban,egy testben, melynek ereje táplált, védett, lágyan ringtál benne. Nőttél, szép lassan, magadba szívtál minden oly fontosat, mi ahhoz kell, hogy elhagyd e lágy, ölelő burkot és finom meleget - és kibújhass onnan, megismerve rögtön a hideget, de egyben a vizet, mely tisztára mossa testedet, a levegőt, mely élettel tölti meg a tüdőd. Rúgkapáltál - és már nem voltak korlátaid,már szabadon mozgattad lábaid, kezedet nyújtottad, kapaszkodni vágytál, mint egy kis majom, valamiben megfogóddzál.
S hangosan kiabáltál- s ezen magad is csodálkoztál : ez én vagyok? Hisz eddig még nem hallottad a hangodat...csak a vízben hullámzó, dobbanó hangokat.Ezek a parányi szíved dobbanásának hullámverő hangjai voltak.
De most nyitva a füled, szemed még ugyan csukva, de a szemhéjak mögé beszűrődik a fény, pislákolva...S ni-csak! Most valami édes dallam jut be füleden át,egészen a szívedbe- édesanyád boldog síró-nevető szava,s e szó örökké a szíved otthona: Szeretlek, kis magzatom!
2010.május 23. |
|
|
- május 24 2010 06:52:36
Gyönyörűen megírtad,valóban anya és magzata között nagyon szoros a kötelék.Érzi minden rezdülését,örömét,bánatát.Gratulálok!
Szeretettel:Vali. |
- május 25 2010 10:17:04
Remek!!! szépen összehoztad.
Szeretettel. Léna |
- május 26 2010 15:06:25
Köszönöm! |
- június 28 2010 11:49:36
Örülök neki, hogy ezt leírtad. Nem találkoztam még ehhez hasonló írással, pedig kár lett volna "szó nélkül hagyni" a kapcsolatot, amelyrôl írsz. Gratulálok.
P.N. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. november 04. szerda,
Károly napja van.
Holnap Imre napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
